Tengely Gábor: A csapatban van a titok, a folyamatos tanulásban. Tavaly Novák Eszter tartott workshopot, idén - reméljük - Alföldi Róberttel sikerül egyeztetnünk. Szeptember elején egyhetes animációs tréninget és minifesztivált szerveztünk. A társulat folyamatosan fejlődik, sok vendéggel dolgozunk, így mindig van új kihívás. Repertoárunk nagyon széles a legkisebbeknek szóló Aprók Színházától a felnőttelőadásokig. Az ifjúsági előadásokat pedig most fogjuk bevezetni: a Káva játszik nálunk októberben felső tagozatosoknak. A cél, hogy nyitott és progresszív műhely legyünk/maradjunk.
rap: Milyen bemutatók várhatók még az idén?
TG: Több olyan is van, amely valami új kihívással teszi próbára a társulatot. A Csillagszedő Márió című előadás Kiss Ottó gyerekversein alapul; olyan költői képeket próbálunk színpadra fogalmazni, amik a gyermeki fantázia sajátjai, épp ezért egy gyerekrajz-pályázatot írtunk ki: az előadás szereplőit e pályamunkák alapján fogja megalkotni a bábtervező. Színházunk új tagjai is ebben a darabban mutatkoznak be a bérletes közönségnek. Vas Laci! címmel népmese-adaptáció készül, valamint egy hamisítatlan magyar szuperhőstörténet - Benedek Elek nyomán. Pelsőczy Réka is visszatér hozzánk rendezni, és egy felnőtteknek szóló előadásban vizsgálja a női princípium transzformálódását a 20. században.
rap: A Nemzeti Színházban most rendezted a Csongor és Tündét. Hogyan esett rá a választásod?
TG: Vörösmarty darabja nagyon sokrétű, tele van titokkal - a ma már nehezen érthető verses szövegtől kezdve a történet népmesei gyökerein át a filozófiai alapkérdésekig -, miközben maga a történet végtelenül egyszerű. Egy ember és egy tündérlány egymásba szeret, egymást keresi egy életen át, mégsem találkozhatnak össze, csak a legvégén. A báb műfaja lehetővé teszi, hogy képpé fogalmazzuk ennek a kapcsolatnak a fizikai lehetetlenségét. Mivel Alföldi Róbert szabad kezet adott a forma kiválasztásánál, kezdetben úgy gondoltam, ezúttal nem bábos előadást fogok csinálni. Aztán ahogy egyre többet gondolkoztunk állandó dramaturgommal, Gimesi Dórával, rájöttünk, hogy ehhez a darabhoz nagyon is illik a bábos megfogalmazás.
rap: Milyen volt a próbafolyamat?
TG: Nagy segítségemre volt Kolozsi Angéla kollégám és barátom: ő segített a színészeknek a bábtechnikai elmélyülésben. Fejes Kitty koreográfussal kidolgoztunk egy nagyon pontos mozgásrendszert, így a színészeknek a bábozás mellett a saját testükre is folyamatosan figyelniük kellett. Ez a több szinten működő stilizáció minden színésznek nagy kihívás, és a Nemzeti művészei hatalmas energiával és kíváncsisággal vágtak neki a munkának.
rap: Milyen új módszereket alkalmaz ma a bábjáték?
TG: Még a régieket sem merítettük ki! De persze a technika vívmányai minket is befolyásolnak. A 21. században fel kell venni a ritmust az ember felgyorsult idegsztrádáival. A művészet sem lehet olyan, mint az internet elterjedése előtt. A bábelőadásokban mindig a forma az, ami leginkább megújul. A cél szerintem az összművészeti színházi élmény.
rap: Milyennek képzeled tíz év múlva a bábszínházat?
TG: Reményeim szerint akkor már nem lesznek kategóriák, és minden anyag megtalálja a neki legmegfelelőbb formát.
rap: Milyen bábfigura lennél szívesen?
TG: Nem lennék bábfigura! Az függés. A szabadságot szeretem.
