Tánc

Győri Balett: Körforgás

  • Sisso
  • 2020. november 5.

Színház

A két önálló, innovatív balett etűdből álló kortárs táncprodukció központi témája a mulandóság. Az Összetartozás című szürreális hangulatú, expresszív első részt Eno Peçi fiatal koreográfus, a Wiener Staatsballett első albán szólótáncosa rendezte vendégként. Lehet, hogy túl egyértelmű a rohanó időt óriási, guruló órákkal megjeleníteni, mégis hatásos, ahogy a fekete jelmezes táncosok a nehézkes díszletelemekkel könnyedén együtt mozdulva válnak eggyé mintegy az idővel. Később, amikor megjelenik a hétköznapi életünk társas magányát megjelenítő „szóló páros”, már órák nélkül is a sürgető, állni látszó, vagy elvesztegetett időt szimbolizálják. Egy babaház, két elhagyatott pad, résnyire nyíló ajtók és fénycsóvák: egy nő és egy férfi kapcsolódási kísérletei. Míves mozdulataik időtlenné emelik mindennapi gyötrelmeinket, miközben a zenei montázs váltásai meg-megtörik a dinamikát.

Az Elválás című második, kicsit rövidebb, ám annál erősebb opuszt Lukács András jegyzi, aki idén augusztustól a győri társulat művészeti vezetője. Test és lélek születéskori egyesüléséről és halál utáni szétválásáról filozofál a cselekmény nélküli, a zenével szorosan együtt hömpölygő tánc. Lukács munkája technikailag letisztult, erős nyomot hagyott rajta a William Forsythe vezette Ballett Frankfurt neoklasszicizmusa (korábban ennek az együttesnek a táncosa volt). Keményen küzd itt a halált megjelenítő táncosok kara az egész testet eltakaró fekete jelmezzel, mégis költészetté válik és elrepül általuk az idő, megtestesül az összeforrás és kettészakadás gondolata.

 

Győri Nemzeti Színház, 2020. október 31.

 

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).