Tánc

Győri Balett: Körforgás

  • Sisso
  • 2020. november 5.

Színház

A két önálló, innovatív balett etűdből álló kortárs táncprodukció központi témája a mulandóság. Az Összetartozás című szürreális hangulatú, expresszív első részt Eno Peçi fiatal koreográfus, a Wiener Staatsballett első albán szólótáncosa rendezte vendégként. Lehet, hogy túl egyértelmű a rohanó időt óriási, guruló órákkal megjeleníteni, mégis hatásos, ahogy a fekete jelmezes táncosok a nehézkes díszletelemekkel könnyedén együtt mozdulva válnak eggyé mintegy az idővel. Később, amikor megjelenik a hétköznapi életünk társas magányát megjelenítő „szóló páros”, már órák nélkül is a sürgető, állni látszó, vagy elvesztegetett időt szimbolizálják. Egy babaház, két elhagyatott pad, résnyire nyíló ajtók és fénycsóvák: egy nő és egy férfi kapcsolódási kísérletei. Míves mozdulataik időtlenné emelik mindennapi gyötrelmeinket, miközben a zenei montázs váltásai meg-megtörik a dinamikát.

Az Elválás című második, kicsit rövidebb, ám annál erősebb opuszt Lukács András jegyzi, aki idén augusztustól a győri társulat művészeti vezetője. Test és lélek születéskori egyesüléséről és halál utáni szétválásáról filozofál a cselekmény nélküli, a zenével szorosan együtt hömpölygő tánc. Lukács munkája technikailag letisztult, erős nyomot hagyott rajta a William Forsythe vezette Ballett Frankfurt neoklasszicizmusa (korábban ennek az együttesnek a táncosa volt). Keményen küzd itt a halált megjelenítő táncosok kara az egész testet eltakaró fekete jelmezzel, mégis költészetté válik és elrepül általuk az idő, megtestesül az összeforrás és kettészakadás gondolata.

 

Győri Nemzeti Színház, 2020. október 31.

 

Neked ajánljuk