Tánc

Győri Balett: Körforgás

  • Sisso
  • 2020. november 5.

Színház

A két önálló, innovatív balett etűdből álló kortárs táncprodukció központi témája a mulandóság. Az Összetartozás című szürreális hangulatú, expresszív első részt Eno Peçi fiatal koreográfus, a Wiener Staatsballett első albán szólótáncosa rendezte vendégként. Lehet, hogy túl egyértelmű a rohanó időt óriási, guruló órákkal megjeleníteni, mégis hatásos, ahogy a fekete jelmezes táncosok a nehézkes díszletelemekkel könnyedén együtt mozdulva válnak eggyé mintegy az idővel. Később, amikor megjelenik a hétköznapi életünk társas magányát megjelenítő „szóló páros”, már órák nélkül is a sürgető, állni látszó, vagy elvesztegetett időt szimbolizálják. Egy babaház, két elhagyatott pad, résnyire nyíló ajtók és fénycsóvák: egy nő és egy férfi kapcsolódási kísérletei. Míves mozdulataik időtlenné emelik mindennapi gyötrelmeinket, miközben a zenei montázs váltásai meg-megtörik a dinamikát.

Az Elválás című második, kicsit rövidebb, ám annál erősebb opuszt Lukács András jegyzi, aki idén augusztustól a győri társulat művészeti vezetője. Test és lélek születéskori egyesüléséről és halál utáni szétválásáról filozofál a cselekmény nélküli, a zenével szorosan együtt hömpölygő tánc. Lukács munkája technikailag letisztult, erős nyomot hagyott rajta a William Forsythe vezette Ballett Frankfurt neoklasszicizmusa (korábban ennek az együttesnek a táncosa volt). Keményen küzd itt a halált megjelenítő táncosok kara az egész testet eltakaró fekete jelmezzel, mégis költészetté válik és elrepül általuk az idő, megtestesül az összeforrás és kettészakadás gondolata.

 

Győri Nemzeti Színház, 2020. október 31.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.