A születésnapján bemutatott felolvasószínházi előadásban, amely az író eredeti naplóinak és szépirodalmi szövegrészleteinek felhasználásával készült, a szer lassú pusztítása mellett ezt a sokrétű tehetséget is igyekeznek megmutatni. Például azzal is, hogy a háttérzenét is – Mester Dávid zongorista élő játékán keresztül – szintén Csáth szolgáltatja.
Az érzékeny ifjú már tizennégy éves korától publikált, akkor zenekritikákat, nyolcadikos gimnazista korában pedig magának Bródy Sándornak küldte el A kályha című novelláját, aki azt lelkesen fogadta. Bródy biztatására kezdett el komolyabban is foglalkozni az irodalommal, bár apja tanácsát megfogadva végül mégis a biztos egzisztenciával kecsegtető orvosi pályát választotta. Az írást azonban ekkor sem hagyta abba, folyamatosan jelentek meg novellái, publicisztikái, a Nyugat állandó munkatársa volt annak indulásától kezdve. A darab aprólékosan végigvezet az életúton, előttünk bomlik ki lépésenként a művészi pálya és az, ahogy a morfium megtöri Csáth felfelé ívelő karrierjét. Műveiben vissza-visszatérnek a delírium hatása alatt szerzett élmények, csakúgy, mint az ideggyógyászat korabeli felfedezései. Orvosként ugyanis hihetetlen pontossággal figyelte saját testének működését, megfigyeléseit pedig akkurátusan rögzítette naplóiba. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kontrollálni tudta volna egyre súlyosabb addikcióját, 1914-re, katonai orvosi szolgálatának teljesítésekor már teljesen elvesztette az uralmat, így hamar leszerelték. Évekig próbált a családja és felesége, Jónás Olga segítségével különböző módszerekkel leszokni, sikertelenül. Amilyen tündöklően indult pályafutása, olyan tragikusan végződött. 1919-ben, csupán harminckét évesen a bajai elmeosztályon ápolták, ahonnan megszökött, kislányuk jelenlétében lelőtte feleségét, később önmagával is végzett. Ez a darab kerete.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
