Színház

„A zsarolás tárgya tehát az lett, hogy homoszexuális vagyok” – mondta a beszervezéséről egy interjúban Tar Sándor (lásd: „Ebből nem lehet kijönni”, Magyar Narancs, 2002. január 24.), aki egykor Hajdú néven jelentett írótársairól.

„Szín: kellemesen berendezett családi pokol. Jobbra bejárat Norvégia felől, balra kijárat Amerika felé. […] Ízléses puskaporos hordó a szoba közepén, csipketerítővel letakarva.”

Legalább három témája/címe volt a darabnak, amíg a végső – végső? – kialakult: először mint román–magyar focimérkőzés került szóba, majd „belekeveredett” egy klasszikus mű, az Amphitryon (ennek most nyomát sem lelem), aztán hirdették Ustawka címen is, végül bemutatták Dongóként (ez a cím kicsit fityeg rajta, az egyik szereplő neve).

„Jó értelemben vett kulturális területfoglalásra készülünk” – mondja Fekete Péter, aki a rossz emlékeket idéző „nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztos” címet viseli. Közben egyre jobban jön fel az újcirkusz és a szociális cirkusz.

Ezek szerint mégis van hős és katarzis is, amit Kerényi Imre pár éve annyira hiányolt a magyar színházból. Olyan tragikus hős, aki a tisztesség elvesztése és az égő áldozat közül az utóbbit választja. Valódi, drámai dilemma ott fenn a színpadon, és tanulság idelent a vörös bársonyszékben. Mintha az idők megint a nagy, tragikus hősöknek kedveznének.

Nemrég vették át az egyik legrangosabb európai kulturális díjat. A magyar állam vezetői nem mentek el a díjátadóra, megjelent viszont a Krétakörnél a NAV.

Fáklyászenék és költemények, országosan megünnepelt jubileumok és hódolattal elkeresztelt tyúkhúslevesek – a régi magyar közönség hamar kitanulta a módját, hogyan tisztelegjen kedvenc színészei előtt.

Húsz éve oszlopos tagjai a legendás inárcsi színjátszásnak, és alapítói az abból kinövő, egyre sikeresebb KB35 Inárcs társulatnak. A MU Színházban látható Engedjki! az első előadás, ahol a hasonlóságuk a rendezői koncepció része.

Egyre inkább nevetni és a valóságról pár órára megfeledkezni vágynak a színházba járók – a színházak pedig kénytelen-kelletlen követik az igények változását. A tendencia a függetleneket sem kíméli.

Mit nézel? Nem láttál még táncost beszélni? Szerintem érted, amit mondok, ha nem, akkor esetleg nem is akarod érteni.

A Farkasréti temetőben búcsúztatták a Nemzet Színészét. Képek kommentár nélkül.