Színház

„Ebben mindannyian benne vagyunk”

A progresszív magyar színház fontos színésze ma főleg külföldön játszik. Fájlalja, hogy így van, de nem elégedetlen. Határozott ízlése és véleménye van a magyar színházról, de sajnálkozás helyett inkább teszi a dolgát, és örül, hogy „szabad levegőn van”.

Most már tudja

Ha a Koma társadalmi szerepvállalásának, közösségformáló erejének felmérése nem is a kritikus feladata, hanem, mondjuk, egy szociológusé, az bárki számára látható, hogy e kettő jelen van ebben a színházban.
  • Tompa Andrea
  • 2016. március 4.

Fölötte áll

A szerelem, az örök nő és az örök férfi a témája ennek a két Vidnyánszky-rendezésnek.
  • Tompa Andrea
  • 2016. február 28.

Ingyen sem kell

Kevesebb néző, több állami támogatás, levetkőzött megfelelési kényszer – főigazgatói ciklusa közepén jár a magyar színházpolitika erős embere.
  • Hamvay Péter
  • 2016. február 26.

Nem bízható rájuk

Van minek örülni: közelmúltról szóló új magyar dráma nagyszínpadon. Végre nem ugyanazok a darabok forognak körbe, hanem új szöveg születik, sőt: a rendszerváltás drámája.
  • Tompa Andrea
  • 2016. február 21.

„Hogyan lettünk gyökértelen nemzedék?”

Családtörténet hét képben, avagy kis magyar valóság a rendszerváltás eufóriájával és csalódásaival. Az Apátlanok 2013-ban az évad legjobb drámája lett, most az Örkény Színházban mutatták be. A szerzővel a Pán Péter-szindrómáról és a súlytalan élet előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.

Nem vágynak főszerepre

A Magyar Színházi Társaság várhatóan elfogadja, hogy Magyar Attila legyen a POSZT ügyvezetője, ám a béke törékeny a két színházi szervezet között.
  • Hamvay Péter
  • 2016. február 14.

A civil mint szitokszó

Amikor anya és fia az összecsapás hevében ilyeneket vág egymás fejéhez, hogy az egyik, a színésznő „rutinos iparos”, aki „szar darabokban” játszik, az anya pedig felbőszülten azzal sértegeti a fiát, hogy „te még egy bohózatot sem tudnál megírni, te civil”, kiderül, hogy a civil a legnagyobb sértés.
  • Tompa Andrea
  • 2016. február 14.