Színház

ImpróLekvár

  • - kyt -
  • 2012. május 5.

Színház

ImpróLekvár vagyis improvizációs dzsem szessön zárta az Interaktivitás és improvizáció néven futó Impró 7 fesztivált, a gyors reagálású rögtönzések feltehetően többnyire szórakoztató viadalát.

A műfaj természetéből következik, hogy annál hatásosabbak a képzettársítások és fordulatok, minél messzebb rugaszkodnak az előadók a kézenfekvő megoldásoktól, ami nagyjából ki is zárja a közhelyes, elcsépelt fordulatokat. Az improvizációs színház hihetetlenül intenzív jelenlétet, koncentrációt, sebes és szabad gondolkodást kíván az előadóktól, és ez a felpörgetett kreativitás a nézőre is hamar átragad, a gyorsaság kényszere által automatikusan kialakuló feszültséggel együtt.

A jeleneteknek különféle szabályok adnak keretet, ami értelemszerűen korlátokat jelent, viszont megakadályozza, hogy a színpadi események parttalan elvontságba, netán unalomba fulladjanak. Ilyen értelemben az improvizációs színház alapvetően játék, szórakoztató ötletek kavalkádja, amely azonban bármikor komolyra, netán drámaira fordulhat, felforrósodhat egy apró gesztustól is.

Na jó, ezt azért ne túlozzuk el: a hét társulatból összeválogatott improvizációs szupergrupp elsősorban persze kíméletlen poénvadászatot rendezett, de a legtöbb szereplőnek azért adódott rá alkalma, hogy önmagából - vagy szerepként felvett önmagából - is villantson valamit.

Hiába is igyekszik elvetemült ötletekkel előhozakodni a közönség, az ezekből kiinduló jelenetek közvetlenül vagy reflektáltan, de valamennyire mindig hétköznapi élethelyzetekre csatolnak vissza, és a játék általában ezek többértelműsége, a mindennapok szerepeinek értelmezései, árnyalatai körül forog. Az utalások egy része aztán a semmibe vész, vagyis a miénk lesz, szabad felhasználásra. Szinte érezzük, ahogy forrósodnak agyunkban a kábelek, kattognak az asszociációs kapcsolók, csattannak a gesztusok jelentéskisülései.

Impró - kreatív töltőállomás, Bp. VI., Ó utca 4., március 31.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.