Online színház

Itt a pontos idő

Marius von Mayenburg: A kő

Színház

A streamelés egyik előnye, hogy ki lehet írni dolgokat a kép­ernyőre. Most például mindig tudhatjuk, hogy épp melyik évben járunk. Ám a rendező még biztosabbra megy: ugyanezek az évszámok feltűnnek a díszletben is. Mintha ez lenne az egész előadás rendezőelve: a görcsös rettegés, nehogy a néző ne tudja követni a történetet vagy egyenesen elvesszen benne. Pedig pont ez tenne jót mindenkinek.

A sajtó az első magyarországi bemutatói idején fenegyereknek nevezte a szerzőt, ennek megfelelően fenegyerekek is foglalkoztak a darabjaival: például Zsótér Sándor a Láng­arccal (Radnóti, 2001) vagy a Krétakör A hideg gyermekkel (r.: Wulf Twiehaus, 2003). A 2008-ban írt, A című művét most először mutatták be nálunk – én viszont egy illedelmes öregúrra asszociálnék erről az előadásról.

Nyilván rettenetesen nehéz lehet ilyen körülmények között játszani, alkotni, de felmerül a kérdés, hogy vajon muszáj-e? Ebből az előadásból ugyanis hiányzik mindenfajta rámozdulás, innováció vagy reflexió, amely a másfajta mediális közegből indulna ki. Jó, a képernyő sarkába kiírt évszámokat kivéve. Nekem úgy tűnik, hogy A kő online bemutatójára legfőképp azért került sor, mert – ha már a színházak orrba-szájba streamelnek –, akkor a Víg is igyekszik versenyben maradni. Igaz, a darab is más, mint amit a szerzőtől megszokhattunk. Az abszurditás, a végletesség ezúttal nem magukban a családi-társadalmi helyzetekben, hanem az önkényes szerkesztési elvben rejlik. A főszereplő voltaképpen egy drezdai ház, amely a történelem viharaiban többször gazdát cserélt. Először 1935-ben, amikor egy menekülő zsidó család kénytelen eladni egy német családnak, amelynek férfi tagja 1945-ben meghal. Anya és lánya Nyugatra menekül 1953-ban, a házba más családokat költöztetnek. 1978-ban még visszatérnek körülnézni és múltat idézni, végül 1993-ban visszaköltöznek a házba, immár a harmadik generációval együtt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.