Online színház

Itt a pontos idő

Marius von Mayenburg: A kő

  • Rádai Andrea
  • 2020.12.09 21:00

Színház

A streamelés egyik előnye, hogy ki lehet írni dolgokat a kép­ernyőre. Most például mindig tudhatjuk, hogy épp melyik évben járunk. Ám a rendező még biztosabbra megy: ugyanezek az évszámok feltűnnek a díszletben is. Mintha ez lenne az egész előadás rendezőelve: a görcsös rettegés, nehogy a néző ne tudja követni a történetet vagy egyenesen elvesszen benne. Pedig pont ez tenne jót mindenkinek.

A sajtó az első magyarországi bemutatói idején fenegyereknek nevezte a szerzőt, ennek megfelelően fenegyerekek is foglalkoztak a darabjaival: például Zsótér Sándor a Láng­arccal (Radnóti, 2001) vagy a Krétakör A hideg gyermekkel (r.: Wulf Twiehaus, 2003). A 2008-ban írt, A című művét most először mutatták be nálunk – én viszont egy illedelmes öregúrra asszociálnék erről az előadásról.

Nyilván rettenetesen nehéz lehet ilyen körülmények között játszani, alkotni, de felmerül a kérdés, hogy vajon muszáj-e? Ebből az előadásból ugyanis hiányzik mindenfajta rámozdulás, innováció vagy reflexió, amely a másfajta mediális közegből indulna ki. Jó, a képernyő sarkába kiírt évszámokat kivéve. Nekem úgy tűnik, hogy A kő online bemutatójára legfőképp azért került sor, mert – ha már a színházak orrba-szájba streamelnek –, akkor a Víg is igyekszik versenyben maradni. Igaz, a darab is más, mint amit a szerzőtől megszokhattunk. Az abszurditás, a végletesség ezúttal nem magukban a családi-társadalmi helyzetekben, hanem az önkényes szerkesztési elvben rejlik. A főszereplő voltaképpen egy drezdai ház, amely a történelem viharaiban többször gazdát cserélt. Először 1935-ben, amikor egy menekülő zsidó család kénytelen eladni egy német családnak, amelynek férfi tagja 1945-ben meghal. Anya és lánya Nyugatra menekül 1953-ban, a házba más családokat költöztetnek. 1978-ban még visszatérnek körülnézni és múltat idézni, végül 1993-ban visszaköltöznek a házba, immár a harmadik generációval együtt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk

A gyöngy

  • Halasi Zoltán

A király elküldi fiát messze földre, hozza el a kígyótól a kincset. Mielőtt a fiú útnak indul, meg kell válnia ruhájától. Megérkezik, elvegyül az ottaniak között. Ételüktől azonban mintegy álomba merül, megfeledkezik királyfi voltáról, küldetéséről. Apja levele téríti magához. Megigézi a kígyót, megszerzi a kincset. Hazatér, megdicsőül.

Máshogy mutatja ki

  • SzSz

„Az utolsó túlélő halálával Auschwitzot beveszi a kirakatból a történelem. Lomtárba kerül, ott porosodik majd a sötétben a tatárjárás és a waterlooi csata közt” – nyilatkozta Röhrig Géza egy interjúban a Saul fia diadalmenetének egyik állomásán –, a Born in Auschwitz egyszerre igazolja és cáfolja e kijelentést azzal, hogy bemutatja, hogyan hatja át a tragédia háromgenerációnyi család életét.

„A vérfürdő nem vonz”

A Star Trek-filmek Spockja jelenleg az AMC horrorsorozatában, a NOS4A2 második évadában adja a Charlie Manx nevezetű gonoszt, de élőben nincs benne semmi fenyegető. A Rhode Island-i forgatáson értük el.

„Gátlástalanul húzogatjuk ki egymás sorait”

  • Láng Dávid

Több mint ezer induló közül ők nyerték tavaly az Öröm a Zene tehetségkutató országos döntőjét, nem sokkal később pedig Lovasi András is kiválasztotta őket a raktárkoncertes gázsiját szétosztó pályázaton. A duóval arról beszélgettünk, mivel győzhették meg a zsűrit, milyen köztük a dalszerzői dinamika, és terveznek-e teljes zenekarrá bővülni.

Ülő ováció

  • Nagy István

Nyolcvanegy éves korában elhunyt minden idők egyik legnagyobb hatású zenei producere, akinek a jelentősége egyedül talán George Martinéhoz fogható; mindketten a modern zenerögzítési technika úttörőinek, lényegében megteremtőinek számítanak.

A földön kívüli selyemszörny

  • Vida Virág

Amióta online térbe kényszerült a színház, új, alkalmazott műfaj jelent meg a művészetek palettáján, amelyet leginkább „előadás-közvetítésnek” lehetne nevezni, és abban különbözik a korábbi színházi közvetítésektől, hogy eddig soha nem látott nyomatékot kap benne az operatőri munka.