Az orosz kortárs dráma legsúlyosabb figurájának komplex, repetitív, posztdramatikus, közhelyekből és tízparancsolatból filozófiát építő szövegét, gondolom, nem könnyű fordítani és színre vinni sem, főleg úgy, hogy már a színházi formákat tekintve is sok-sok posztizén túl vagyunk.
A SzínMűHely Produkció Szilágyi Bálint rendezésében mégis megpróbálta az idei Kortárs Drámafesztiválra (ősbemutató), és bár koncertelőadásnak nevezték a formát, inkább zenés, költészeti akciónak, illetve happeningnek tűnt. A szöveget Kis Orsolya fordítása alapján Horváth Kristóf, alias Színész Bob dolgozta át, ami azt jelenti, hogy slamszerű szövegfolyam lett belőle, amit a két színész – Eke Angéla és Márkus Sándor – két dj és sok más furcsaság kíséretében próbált plasztikussá tenni. A két Szása szerelmét és annak túlzott jelentőségű, krimiszerű körülményeit, illetve a társadalmi összefüggéseket is forradalmian elmesélő dráma furcsa térben, jelmezekben és díszletek között játszódik, tárgyanimációk és bábok segítségével. Az efféle antikánon előadáshoz nagyon nyitottnak kell lenni, de miért ne lenne az a néző, ha már bemegy egy olyan színházba, ami nyomokban sem emlékeztet színházra.
Nehéz is volt emiatt egy klasszikus módon elválasztott nézőtérről „hozzászokni” a helyzethez. De aztán az alkotók játékosságának köszönhetően kiderült, hogy nem csak a lufi van, és a felületes ismétlésnek tűnő klisék valójában mélyebb értelmezések. Csak a posztdramaturg hiányzott egy kicsit, nem helyettesítette az egyébként szuper élő technózene.
Anker’t, december 22.
