Színház

Kacaj a liftben

Jeanie Linders: Menopauza

Színház

Az öregedés kegyetlen, megalázó és ellenállhatatlanul mulatságos. Ezt az alaptételt számtalan nagyszerű, közepes és egészen pocsék szórakoztatóipari termék igazolta már, így hát az amerikai Jeanie Linders járt úton haladt, amikor az ezredforduló táján egész estés zenés darabot szentelt a női klimax témájának.

A 2018-ban a Játékszín falai közé, majd most onnan egy estére a Városmajorba elérkező magyar változat is biztosra ment: a szemérmet nem ismerő ripacskodás és gagyi meg a mélyen önreflexív színpad- és életismeret regisztereinek összenyitásával. Négy női alak, négy klisé (profi, celeb, vega, háztartásbeli) liftezik az éppily kevéssé valóságos Bloomingdale’s áruház emeletei között, hogy közben alapos leltárt készítsen a menopauzához kapcsolódó fizikai tünetekről és sitcomközhelyekről.

A készlet hiánytalan, hőhullámtól a depresszióig, a bepisiléstől a bekakilásig mindahány szimptóma előkerül, rendszerint nem is egyszer. A verejtékezésnek – a változás kora valóságos slágertünetének – például, ha jól számoltuk, két szám és egy repríz jut, noha a darab éppenséggel az „egy popsláger – egy kórisme” szisztémáját követi, s a hölgyközönség rendszerint már akkor dől a nevetéstől, amikor a bevezető taktusok révén felismeri, hogy épp melyik örökzöld Cher-, George Michael- vagy Tina Turner-szám válik a soros egészségügyi panasz keretévé. Az előnevetés amúgy kimondottan jótékony hatású, mert a dalszövegek (Bach Szilvia és Lombos Márton munkái) vajmi ritkán elementárisak, ellenben csak szórványosan érthetők, s mi tagadás, igen sok antiklimax-pillanatot teremtenek: „nincs dugi”, halljuk például a Don’t Worry Be Happy átköltésében.

A négy színésznő (meg a téma) persze még így is könnyen eladta a Városmajorban ezt az éppen csak jelzésszerű darabot, s ebben bizonnyal a pályatárs Tallós Rita rezzenetlenül harsány rendezésének is számottevő érdeme lehetett. A legzajosabb siker Szulák Andreáé (A vega) volt, hála egészen példás színpadi fegyelmének, a testét szinte Csala Zsuzsa-i merészséggel játékba lendítő színpadi temperamentumának, no meg a dögnek, amely mindmáig ott van a hangjában. Hernádi Judit (A profi) szokott és kedvelt blazírtságával hajolt le a szerepéhez, hogy aztán mind merészebben merüljön el a jobb-rosszabb, olykor szó szerint altesti poénokban. Valamint a feltárulkozás gesztusában, hiszen a produkció egyik legérvényesebb szakaszát éppenséggel az a poénmentes dal jelentette, amelyet Hernádi a saját fiatalkori fotói előtt adott elő, civil női méltóságából is kölcsönözve e semmi kis darab számára. Náray Erika (A hátébé) színvonalasan énekelt és dicséretes szorgalommal adta a bohózati másod-, illetve harmadhegedűst, míg Tóth Enikőt (A celeb) eredendően sokkalta finomabb és elegánsabb színpadi lénye még a legnagyobb igyekezet dacára is sokszor meggátolta abban, hogy úgy istenigazából közönségesnek hathasson. A kvartett együttműködése mindazonáltal így is harmonikusnak bizonyult, amihez az ötödik szereplő, a minden kis poénért hálás közönség is lelkesen hozzátette a magáét: hőhullám ide, járvány oda.

Városmajori Szabadtéri Színpad, július 30.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.