Egy világjárvány vitte el, de előtte megírta minden idők legsikeresebb darabját

Színház

Természetesen a Cyrano szerzőjéről van szó - róla szól Alexis Michalik kasszasikere.

Edmond című darabjában a Cyrano de Bergerac fiktív keletkezéstörténetét írta meg Edmond Rostand-nal, a már fiatalon kopaszodó és még sikertelen drámaköltővel a főszerepben. A nagy sikerű színdarab immár magyarul is olvasható a Cyrano új, prózai fordításával egy kötetben. Az Edmond szerzőjével, Alexis Michalikkel telefonon beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette – a teljes szöveg a Magyar Narancs legfrissebb lapszámában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: Az Edmond azzal indul, hogy bemutatják a 27 éves Rostand verses darabját, a Messzi hercegkisasszonyt az isteni Sarah Bernhardt főszereplésével. Feydeau fintorog, a darab bukik. Valóban ennyire pocsék lett volna ez a Cyrano előtt mindössze két évvel született darab?

Alexis Michalik: Nem volt annyira rossz, csak egy kicsit hosszú és unalmas. Fájón hiányzik belőle a humor. A Messzi hercegkisasszony Sarah Bernhardt tündöklését szolgálta. Rostand a nagy színésznő protezsáltja volt, ő támogatta az írót, aki neki írta ezt a darabot. Hosszan és még annál is hosszabban beszélnek benne versben, nem csoda, hogy a közönség hamar elunta. Egy hét elteltével le kellett venni a műsorról.

(...)

MN: Rostand-t a 20. század legpusztítóbb világjárványa, a spanyolnátha vitte el 1918-ban. 50 éves volt csak.

AM: A sors iróniája, hogy az első világháborúba vonuló fiatal katonák között nagy népszerűségnek örvendett a Cyrano, a hősiessége nagy hatással volt rájuk. Ez nagyon nem volt Rostand ínyére, ő hevesen ellenezte a háborút, utálta, hogy a mészárszék felé igyekvő fiatal katonák épp az ő Cyranójában látják a hősüket. A háború végét aztán Rostand kitörő lelkesedéssel fogadta: örömében mulatni indult, így kapta el a végzetes spanyolnáthát.

Cyrano, Michalik, Rostand

Cyrano, Michalik, Rostand

 

MN: „Giccs, de gyönyörű” – mondta a Cyranóról egy híres magyar író (Szerb Antal – K. G.). Egyetért?

AM: Nem vagyok biztos benne, hogy a giccs a legillőbb szó ide. Klasszikus? Régies? Az biztos, hogy semmi forradalmi nincs benne...

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.