rés a présen: Mint már jó ideje, az idén is fellépsz a Spinoza Zsidó Fesztiválon. Miben láthat a közönség?
Fodor Tamás: A Spinoza Színház minden évben, szeptemberben megrendezi ezt a fesztivált, amely a zsidó ünnepekhez kapcsolódik. Most lesz a 18., szeptember 9. és 24. között. A ház színházi előadásai olyan személyiségekről beszélnek, akik őrzik a zsidó hagyományokat, de többnyire magyarok. Ilyen A Pulitzer-ügy című előadás is, amelyet Sándor Anna írt, Czeizel Gábor rendezett. Pulitzer Józsefet játszom benne, aki 17 évesen Makóról angoltudás és pénz nélkül indult el Amerikába, ahol aztán megteremtette a modern újságírást, és az egyik leggazdagabb üzletember lett. De nemcsak médiamogullá vált, hanem küzdött a sajtószabadságért és a demokráciáért. A zsidóságomhoz nincs közöm, nem izgat, mondja az újságírónőnek az előadásban, akit a hajóján fogad, ahol magányosan él, negyvenöt fős személyzettel. Aztán amikor a családjáról kérdezi, mégis elmeséli, hogy demokratikus gondolkodású, melegszívű zsidó családból jött, ahol mindenki olvasott, zenét hallgatott, sakkozott, kedvelte a művészeteket, és hozzáteszi azt, hogy nem lehet büntetlenül olyan családba születni, ahol ötezer éve senki nem volt analfabéta. Ez nálunk egy kedves Esterházy-parafrázis. Szeretem ezeket az ellentmondásos figurákat, mert semmiképpen nem hasonlítanak hősökre, és izgalmas őket léteztetni a színpadon. Az előadásban Szinetár Dóra az újságírónőt és a bírónőt is játssza, Makranczi Zalán pedig Pulitzer öccsét, Albertet és Theodore Roosevelt elnököt is, akit Pulitzer beperel korrupcióért.
rap: Milyen más előadást ajánlanál erről a fesztiválról?
FT: Hogy Makranczi Zalán legyen az összekötő kapocs, a Herzl című darabot, amelyben Herzl Tivadart alakítja. Szintén egy pesti srác története, akiből Izrael állam megteremtője lett. A színház mellett lesznek beszélgetős estek is, meg olyan program is, amit Joseph Pulitzer nem nagyon szeretett, ez pedig a klezmer zene. Ő a magyar nótát szerette.
rap: Mivel töltötted a karantént?
FT: Munkával. Májusban lett volna a Stúdió K-ban egy gyerekelőadás bemutatója, amelyet Zalán Tibor Száz meg egy holdas pagony című darabja alapján rendezek. Csak nyomokban tartalmaz Micimackót, egyébként lomtalanításról szól, és egy igazi lomis bácsi vezeti be a történetet azzal, hogy a lomok között megtalálja az állatfigurákat: Zizimackót, a pesszimista Fülöp szamarat, a migráns kengurut és Falatka Czaczát, a fiatal mangalicát. Négy hétig online próbáltuk, a múlt héten kezdtük el színpadra tenni. Az volt az érdekes, hogy amikor a színészek elkezdték otthon érezni magukat a valódi színházi térben, a bábokkal, akkor elkezdett életre kelni minden figura és kapcsolat. Szeptember 12-én lesz a bemutató.
rap: Több gyerekelőadást is rendeztél már a Stúdió K-ban. Szívügyed?
FT: Vénember létemre szeretném megőrizni a gyerektulajdonságaimat, hogy rácsodálkozom a világra és ellentmondok neki. A gyerekekre felelősebben kell tekinteni, mint a felnőttekre, de ugyanúgy életről, halálról, költészetről kell nekik beszélni, mert mindennap amúgy is durvább dolgokkal szembesülnek.
rap: Miben játszol még?
FT: Az íróasztalomon itt van nyolc előadás szövege, hogy felidézzem őket és az újakra felkészüljek. A Pulitzeren kívül a Szkénében játszott három előadásra készülök: a Vádli társulat első produkciója a Caligula helytartója, a Tarantino-parafrázis Kutyaharapás és végül a Nézőművészetivel a Conor McPherson ír drámaíró darabjából készült Eleven éjszaka. A Szkénében Szikszai Rémusz rendezésében a Harmadik Richárd betiltva című előadást kezdjük el próbálni. Matei Vișniec darabja Sztálin diktatúrája alatt játszódik, amikor egy bizottság kezébe adják a színházi támogatások elosztását. Sztálint játszom benne, meg Meyerhold anyját, apját és csecsemő gyermekét, valamint a színházi bizottság elnökét. Tiszteletre méltó, jó szerepek, szintén nem nélkülözik a humort. Október 11-re tervezzük a bemutatót. A Budapest Bábszínházban pedig még Prosperót játszom A viharban.
rap: Mit gondolsz a Színművészeti einstandjáról?
FT: Úgy vagyok vele, hogy minél rosszabb, annál jobb. Mert nem bízom ugyan Vidnyánszkyban és az olajosokban, akiknek nincs közük a művészethez, nincs érzékük a kreativitáshoz, és a hűbéres seregnek nincs annyi szakembere, akik versenyre kelnének azzal a mestergarnitúrával, amely az SZFE-n van. A hallgatókban azonban bízom, látom, megszervezik magukat. Drukkolok nekik és, ha kell, segítek, hogy máshol végezzék el a szabad egyetemet azokkal a tanárokkal, akik tovább tudják őket lendíteni a tehetségükben. Csak kritikai és konfliktusos művészetet érdemes csinálni. Az igazi iskola az, amikor a saját életük konfliktusait próbálják meg alkotássá párolni. Ha nem innen viszik tovább ezt a szemléletet, akkor majd a munkájuk során szembesülnek a dilemmával, hogy közölni akarnak-e valamit a világgal, a szórakoztatóiparba állnak, vagy világítási felületek lesznek egy ambiciózus kirakatrendező kezében.
rap: Látsz hasonlóságot a te pályakezdésed, a hetvenes évek és napjaink között?
FT: Az egy leépülő diktatúra volt, ez meg egy megkeményedő. Az embernek könnyebb túlélni az ilyesmit, ha nem művészettel foglalkozik. Amikor minket fizikailag sem engedtek színházat csinálni, az nem sokban különbözött attól, amikor most jogszabályi és egzisztenciális kerítéseket húznak. A kérdés az, hogyan viszik tovább a kreativitásukat a fiatalok, akár az ilyen magánszínházakba is, mint a Spinoza. Mi éheztünk annak idején, most kiéheztetés van. Nem végeztem főiskolát és nem vagyok egyetemi tanár sem, de négy bemutatót rendeztem az Ódry Színpadon és két doktori iskolában volt kurzusom. Azt látom, hogy ez a korosztály nem hasonlít megalkuvásban a miénkre, nem maradnak némák.
rap: Milyen típusú dráma illik a jelen helyzethez szerinted?
FT: Azok a darabok, amelyekben én játszom, mindegyik olyan. Akkor teljes az alkotó ember élete, ha megpróbálja a műveken keresztül elmondani a véleményét a környező világról.
