Mindenki belepusztul

Kárpáti Péter: A pitbull cselekedetei

  • - ki -
  • 2011. december 15.

Színház

Kárpáti Péter A pitbull cselekedetei című közepes darabjából jobb előadást rendezett – Kárpáti Péter. Az írónak – aki újabban a lakásszínházi terepen fedezteti föl közönségével a színházcsinálás régi-új útjait – alighanem a naturál-szürreál kifordított stílparódiája lebegett a szeme előtt; ezt lehet mondani groteszknek avagy abszurdnak is, attól függően, melyik eleme van túlsúlyban. A darab fölött jótékonyan lebeg Örkény István Bolyongójának szelleme (mint arra Tarján Tamás is rámutatott a Revizoron): a kétszemélyes család életébe váratlanul betoppanó idegen úgy megváltja az odabenti világot, hogy kő kövön nem marad, de még ő sem.


Az odabenti világnak egyébként fizikailag is részei és részesei vagyunk; nemcsak azért, mert bent ülünk ebben a bizonyos lakásban (amely egyébként ezúttal nem igazi lakás, hanem a Trafó melletti Tündérgyár egyik helyiségében rendezte be Sebő Rózsa), hanem mert a közönség „bezsilipeltetése” során az aszfaltpróféta Pitbull velünk is elbeszélget, ránk borítja szedett-vedett gondolatain kívül elsősorban is a svádáját. Nagy Zsolt Pitbullja ugyan állítása szerint több száz lakásba próbálta már bedumálni magát, mielőtt betelepedett a Szabó Zola–Stefanovics Angéla játszotta egyszerű párhoz, de ahogyan birtokba veszi őket és az életüket, aligha hihető, hogy sikertelen próbálkozások szegélyezték eddigi útját. Hengerel.

 


Fotó: Somogyi-Magyar Gréta

 

 

A megváltás, életátrendezés önveszélyes, nagyjából mindenki belepusztul. A közönség soraiból bevont játszó személyek (Stork Natasa, Boross Martin) az interaktivitás látszatát keltve csinálnak afféle miniuniverzumot a pincelakásból; gondoljunk magunkra, persze. Ekkorra a darab – melyben a fiatal pár közismert rugóra járó, egyszerű, megindítóan normális életének mély sebei és konfliktusai tárulnak föl, amelyeket nyilván jobb lett volna takarva tartani mindörökre – alaposan elfárad, s a különb-különb csavarások sem pörgetik föl. Az előadás svungja kitart azért a végéig, s a félig ivott sörök is ott várják gazdáikat a külső helyiségben, ahol hagyták.

 

Trafó, október 8.

 

Legközelebbi előadás: itt.

 


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.