rés a présen

„Pina Bauschsal táncoltam széki csárdást”

Gombai Szabolcs táncos

  • rés a présen
  • 2016. október 15.

Színház

rés a présen: Emlékszel a pillanatra, hogyan váltottál néptáncról kortársra?

Gombai Szabolcs: Ilyen pillanat nem volt. Már a Szögi Csaba vezette Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes – ahova 11 évesen kerültem – sem tiszta autentikát képviselt, hanem táncszínházi darabokat készítettek, de nagyon komoly néptáncképzés is folyt, így már akkor láttam, hogyan lehet a néptáncból táncszínházat csinálni. Emlékszem, sokszor eljöttek a bemutatókra a győri balettosok, s mivel balettképzés is folyt, volt, hogy Markó Iván onnan választott táncosokat. Később aztán a Közép-Európa Táncszínház csapata is főleg közülük került ki. Tizennégy évesen a szegedi Táncművészeti Szakközépiskolába kerültem, ott is volt balett, modern és társastánc, színészmesterség-óra, mellette a JATE felnőtt néptáncegyüttesében is táncoltam, és láthattuk a szegedi balett előadásait, mindez jól kiegészítette egymást. Érettségi után, 18 évesen egyből a Honvéd Táncegyütteshez csatlakoztam, itt Novák Ferenc vezetése alatt szintén készültek az autentikus néptáncon kívül táncszínházi darabok szöveges, énekes szerepekkel, itt is megtapasztalhattam, hogy a néptánc mint anyanyelv milyen sok szinten használható. A Honvéd sokszínűségét az is mutatja, hogy külön meghívottként vehettünk részt a Tanztheater Wuppertal 25. évfordulóján, még táncoltam is Pina Bauschsal széki csárdást.

rap: Hogyan kerültél a Bozsik Yvette Társulatba?

GSZ: Bozsik Yvette 2004-ben táncosokat keresett a Tavaszi áldozat – Most ősz van… című előadáshoz. Beválogatott, és nagyon jól éreztem magam velük, tetszett, hogy Yvette milyen sokféle táncost „használt” sokféleképpen és érzékenyen. Megtetszett a munkamódszere, a profizmusa, a színpadi látásmódja, a humora. Örültem, hogy csatlakozhatok. Meg kellett tanulnom az aktuális repertoárt, amely 8-10 darabból állt, aztán jöttek az új bemutatók. Az operaház felkérésére Yvette koreografálta Stravinsky Menyegzőjét, ahol én voltam az asszisztense, és eltáncolhattam benne a férfi főszerepet. Sok budapesti színházban játszhattam Yvette darabjaiban, és több produkcióban voltam koreográfusasszisztens.

rap: Mely előadásokban láthatunk?

GSZ: Ebben az évadban is megy két gyerekelő­adásunk, a Pöttyös Panni az iskolában a Thália Arizona színpadán, és a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Csizmás kandúr, amellyel Keszthelyre és Egerbe is utazunk ősszel. Tovább játssza a Nemzeti Színház a tavaly bemutatott Éden földön című családi musicalt, és látható lesz a Művészetek Palotájában az Oidipusz, amelyben Kreónt táncolom. A Magyar Állami Népi Együttessel lesz egy közös estünk, amelyen a Tavaszi áldozattal lépünk fel de­cemberben a MOM Kulturális Központban, a Pécsi Tánctalálkozón pedig a Prédából mutatunk be egy részletet.

rap: Milyen bemutatókra készülsz?

GSZ: Az évad első bemutatója a Rozsda lovag és Fránya Frida, ami szeptember 10-től látható, ez
Yvette harmadik Rozsda lovag-rendezése, ezúttal a Karinthy Színház felkérésére. A koreográfiát társulatunk táncosa, Vislóczki Szabolcs készítette, ebben én leszek Koksz, a sárkány, és nemcsak táncolok, hanem énekelek is. Felújítjuk a remek Kabaré – elvágyódás két részben című előadást, amelyben a tavalyi visszatérése után újra színpadra lép Yvette is a Zenebohóc szerepében, ennek a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán lesz a bemutatója szeptember 26-án. Majd újra a kaposvári Csiky Gergely Színházban dolgozunk, és november 4-én be is mutatjuk a Kőműves Kelement, december közepén pedig a Nemzeti Táncszínház felkérésére a Marczi Közösségi Térben a Pinokkiót. Az évad második felében dolgozunk még a Nemzeti Színház nagyszínpadán és a Művészetek Palotájában is.

rap: Mit nézel szívesen?

GSZ: Nem vagyok gyakori színházjáró, de régóta nagyon kedvelem és mindig elmegyek Pintér Béla és Társulata előadásaira. Jóban vagyok a katonás színészekkel, őket is szívesen megnézem, és megjött a kedvem, hogy elmenjek megnézni egy-két operát. Egyébként jó focimeccseket is szívesen nézek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.