rés a présen: Emlékszel a pillanatra, hogyan váltottál néptáncról kortársra?
Gombai Szabolcs: Ilyen pillanat nem volt. Már a Szögi Csaba vezette Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes – ahova 11 évesen kerültem – sem tiszta autentikát képviselt, hanem táncszínházi darabokat készítettek, de nagyon komoly néptáncképzés is folyt, így már akkor láttam, hogyan lehet a néptáncból táncszínházat csinálni. Emlékszem, sokszor eljöttek a bemutatókra a győri balettosok, s mivel balettképzés is folyt, volt, hogy Markó Iván onnan választott táncosokat. Később aztán a Közép-Európa Táncszínház csapata is főleg közülük került ki. Tizennégy évesen a szegedi Táncművészeti Szakközépiskolába kerültem, ott is volt balett, modern és társastánc, színészmesterség-óra, mellette a JATE felnőtt néptáncegyüttesében is táncoltam, és láthattuk a szegedi balett előadásait, mindez jól kiegészítette egymást. Érettségi után, 18 évesen egyből a Honvéd Táncegyütteshez csatlakoztam, itt Novák Ferenc vezetése alatt szintén készültek az autentikus néptáncon kívül táncszínházi darabok szöveges, énekes szerepekkel, itt is megtapasztalhattam, hogy a néptánc mint anyanyelv milyen sok szinten használható. A Honvéd sokszínűségét az is mutatja, hogy külön meghívottként vehettünk részt a Tanztheater Wuppertal 25. évfordulóján, még táncoltam is Pina Bauschsal széki csárdást.
rap: Hogyan kerültél a Bozsik Yvette Társulatba?
GSZ: Bozsik Yvette 2004-ben táncosokat keresett a Tavaszi áldozat – Most ősz van… című előadáshoz. Beválogatott, és nagyon jól éreztem magam velük, tetszett, hogy Yvette milyen sokféle táncost „használt” sokféleképpen és érzékenyen. Megtetszett a munkamódszere, a profizmusa, a színpadi látásmódja, a humora. Örültem, hogy csatlakozhatok. Meg kellett tanulnom az aktuális repertoárt, amely 8-10 darabból állt, aztán jöttek az új bemutatók. Az operaház felkérésére Yvette koreografálta Stravinsky Menyegzőjét, ahol én voltam az asszisztense, és eltáncolhattam benne a férfi főszerepet. Sok budapesti színházban játszhattam Yvette darabjaiban, és több produkcióban voltam koreográfusasszisztens.
rap: Mely előadásokban láthatunk?
GSZ: Ebben az évadban is megy két gyerekelőadásunk, a Pöttyös Panni az iskolában a Thália Arizona színpadán, és a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Csizmás kandúr, amellyel Keszthelyre és Egerbe is utazunk ősszel. Tovább játssza a Nemzeti Színház a tavaly bemutatott Éden földön című családi musicalt, és látható lesz a Művészetek Palotájában az Oidipusz, amelyben Kreónt táncolom. A Magyar Állami Népi Együttessel lesz egy közös estünk, amelyen a Tavaszi áldozattal lépünk fel decemberben a MOM Kulturális Központban, a Pécsi Tánctalálkozón pedig a Prédából mutatunk be egy részletet.
rap: Milyen bemutatókra készülsz?
GSZ: Az évad első bemutatója a Rozsda lovag és Fránya Frida, ami szeptember 10-től látható, ez
Yvette harmadik Rozsda lovag-rendezése, ezúttal a Karinthy Színház felkérésére. A koreográfiát társulatunk táncosa, Vislóczki Szabolcs készítette, ebben én leszek Koksz, a sárkány, és nemcsak táncolok, hanem énekelek is. Felújítjuk a remek Kabaré – elvágyódás két részben című előadást, amelyben a tavalyi visszatérése után újra színpadra lép Yvette is a Zenebohóc szerepében, ennek a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán lesz a bemutatója szeptember 26-án. Majd újra a kaposvári Csiky Gergely Színházban dolgozunk, és november 4-én be is mutatjuk a Kőműves Kelement, december közepén pedig a Nemzeti Táncszínház felkérésére a Marczi Közösségi Térben a Pinokkiót. Az évad második felében dolgozunk még a Nemzeti Színház nagyszínpadán és a Művészetek Palotájában is.
rap: Mit nézel szívesen?
GSZ: Nem vagyok gyakori színházjáró, de régóta nagyon kedvelem és mindig elmegyek Pintér Béla és Társulata előadásaira. Jóban vagyok a katonás színészekkel, őket is szívesen megnézem, és megjött a kedvem, hogy elmenjek megnézni egy-két operát. Egyébként jó focimeccseket is szívesen nézek.
