Színház

Negyvenöt éve kezdte a pályát, idén ő lett a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjasa. Az egyre sokasodó Voldemortokról, a hajléktalanokról és Tarr Béla sajátos módszereiről is beszélgettünk.

„Valakinek holnap le kell mondani hivataláról” – ennek a mondatnak idén októberben van némi bukéja a Budapesti Operettszínházban.

Mintha valaki kinyitott volna egy ablakot, hogy friss levegőt engedjen a magyar színházak áporodott világába. Hirtelen megértjük, hogy a színpadon igazat beszélnek.

Frenák Pál lassan negyven éve van a pályán, csodás mesterektől tanult Japántól Párizsig, sok kiváló tanítványt bocsátott útra.

Újabb vélemény tao-ügyben.

Az ünnepi dupla Narancsot olvasni a szellemi élvezetek csúcsa, és a vásárlással a szabad sajtót is támogatja. Kérjük, fáradjon az újságárushoz!

Nagyinterjú Alföldi Róberttel közhangulatról, NER-ről, szorongásról, a színházi szakma árulásáról, a tao megszüntetéséről és a reményről.

Orbán Viktor két csecsét szopja Magyarország és a Fidesz, szó szerint. Elhangzik Rogán, Szijjártó neve, és a csatorna – amelynek logója szinte egy az egyben az M1-é – „fentről”, budipapíron érkező üzenetek alapján állítja össze hírműsorát. Semmi áthallás, analógia, tudjukkizés. A csatorna kőkemény és direkt.

A miniszterelnök is büszkén elmondta tusványosi beszédében: a színházlátogatók száma jelentősen nőtt Magyarországon. Valóban egyre több a játszóhely, és a rendszerváltás óta nem volt annyi új bemutató és színházba járó ember, mint 2017-ben, amikor 8 millió jegyet adtak el.