Alföldi Róbert: "Gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást"

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. december 19.

Színház

Eljátszotta III. Richárdot, megrendezte A salemi boszorkányokat – mindkettőért kapott díjat a színikritikusoktól. A tao-ügytől azonban szomorú lesz, szerinte a szakma árulást követett el. Ízelítő a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámából.

Három oldalas Alföldi Róbert nagyinterjúval jelentkezik a Magyar Narancs az idei utolsó, karácsonyi duplalapszámában. A színész, rendező kemény véleményt fogalmazott meg a a színházi szakmáról - többek között Eszenyi Enikőről, a Víg, Máté Gáborról, a Katona és Mácsai Pálról, az Örkény igazgatójáról -, amiért némán türték, hogy a kormány megszüntesse a társulatoknak plusz pénzeket juttató tao-rendszert. Ezzel kapcsolatban egyébként némi önkritikát is gyakorolt.

Természetesen nem kerültük meg a színházi szakmát megosztó metoo-ügyet sem, beszéltünk Marton Lászlóról. Ahogy a politikai helyzet, a közérzület is szóba került, amiről szintén határozott véleménye van Alföldinek. Ízelítő az interjúból:

MN: Még májusban mondta egy interjúban azt, hogy az „én aktív éveimben a hazám közege már nem fog változni”. Ez nagyon vészjósló.

AR: Ez nem vészjósló, ez egy realista mondat. Biztosan csodálatos és szabad élet lesz itt, amikor én 75-80 éves leszek. És örülni is fogok neki. De hogy ebben még van húsz év, az tuti. És nem arra tart a világ, hogy ami itt van, az egy furcsa, idegen test legyen Európában. Ezért is van benne ennyi idő, ha nem több. Egy ennyire durvuló kommunikáció, egy egyre durvuló valóság és egy minden szinten felépített, önző rendszer háromszor tudott itt kétharmadot szerezni. Kisebbségben vagyok azzal, amit gondolok. Sőt, még az is van, hogy nem ismerjük eléggé az embereket. Én nagyon zárt életet élek, az előadá­saimra azok járnak, akik amúgy is hasonlóan gondolkodnak, mint én. Fogalmam sincs, hogy aki effektíve retteg egy kisvárosban a menekültektől, annak mit lehet mondani. Ha már ott van a fejében, hogy ezek az idegenek jönnek és megerőszakolják az asszonyainkat, ezzel nem tudom, mit lehet kezdeni.

Alföldi Róbert

Alföldi Róbert

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Még húsz év? Ennyit jósol a NER-nek?

AR: Lehet, hogy akkor már nem úgy fogják hívni, de igen. Sok ember gondolja ezt így… Érdemes visszanézni a magyar történelem elmúlt száz évét, vannak toposzok, amik nehéz periódusban mindig működnek. Most is. Úgyhogy nincs más út, el kell, hogy menjünk a falig.

MN: És hol van ez a fal?

AR: Őszintén szólva nem tudom. Rengeteg a szegény ember, ételre gyűjtöttünk múlt héten egy aukcióval, odaát a Szent István parkban ma is fognak főzni. És mégis, nagyon sokak hisznek ebben a hatalomban, hisznek a vezetőben, ő a guru.

(...)

Beszéltem valakivel, aki azt mondta, igen, tőlük kaptam az állásomat, nem értek velük egyet, de el tudom tartani a három gyerekemet, és olyan életet tudok felépíteni, hogy a három gyereknek is lesz alapja. Ide is kellenek a famulusok, lassan mindannyian famulusok leszünk. Keserű vagyok és szomorú. És gyűlölöm, hogy negatív vagyok, gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást.

Arról, hogy mit tehetünk azért, hogy ne szorogjunk folyton, mit mondana egy fiatal, pályakezdő színésznek, hogy mi vár a színázi világra a tao beszántása után, várható-e intézmények bezárása és mi lesz az Átriummal, a friss Magyar Narancsban olvashat részletesen.

A lap kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető itt.

Mindenki megkapja a magáét

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!

false

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.