Bábszínház

Batu-tá kalandjai

Színház

Vitéz László és afrikai unokatestvére, a barna képű Batu-tá sok mindenben hasonlítanak. Például mindkettőnek piros sipkája van, és mindkettő szeret jó nagyokat ráhúzni az okvetetlenkedők fejére. Csak míg az előbbi palacsintasütővel, az utóbbi jó nagy husánggal. Lényeges különbség az is, hogy Batu-tá akkor akasztja össze a bajszát az oroszlánnal és az ördöggel, azaz Csontifejjel, amikor arra vállalkozik, hogy vizet szerez. Ami ugye elég nagy kaland tud lenni Afrikában, míg a nézőtéren ülő gyerekek, ahogy erre Batu-tá is rámutat, csak kinyitják a csapot.

És amikor azzal szembesül, hogy már a legtávolabbi kút is kiszáradt, elhatározza, hogy hajóra száll, és elutazik a tengeren túlra, ahol sokkal könnyebb megszerezni a napi betevőt. Ám a nagyvárosban sorompó állja útját. Aztán végül bejut, de gonosz munkaadója be akarja csapni, nem akarja kifizetni a bérét… Veszélyesen hangzik, ugye? Döbbenetes megtapasztalni, hogy az óvodásoknak szóló, nem túl NER-kompatibilis előadás a felnőtteket össze-összerezzenti, míg a gyerekek önfeledten kacagnak azon, hogy Batu-tá jól kupán vágja és lehúzza a vécén a Csontifejt. Egy olyan országban élünk, ahol ez a mese egyáltalán nem ártatlannak, hanem ideologikusnak hat.

Batu-tá megidézi Vitéz László szellemét, és ez az idegen kultú­rák iránt érzékenyítő verzió is – Kovács Géza rendezése és Barna Zsombor alakítása – megszólítja a gyerekeket. Bár ez az „afrikai unokatestvér” olykor túlságosan kiszolgáltatottnak és mulyának tűnik. Lehetne sokkal virulensebb, kirobbanóbb, olyan, aki önmaga, és nem csak szerencsétlen helyzete miatt érdemli meg, hogy megmeneküljön.

Budapest Bábszínház, november 9.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)