Lakástáncszínház

Réti Anna: Majdhaleszidőm

Színház

Lakásszínházról talán már sokan hallottunk – de mi a helyzet a lakástáncszínházzal? Réti Anna, a kétszeres Lábán-díjas koreográfus a saját családi tűzhelye mellé, az otthonába invitálja a nézőket. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy Majdhaleszidőm című előadásában egyértelmű: valami tényleg fontosról és személyesről van szó, hogy alkotóként belső és nagyon erős igénye van arra, hogy a saját nyelvén, eszköztárával elmesélje: miben van éppen benne.

Réti most éli meg az anyaság első éveit, és ennek az embert próbáló időszaknak a keretei és adottságai között való létezés művészi kifejezése érdekli. Pontosabban: hogyan lehet megjeleníteni a testet, ami nem tud nem táncosként/
táncosként
létezni ebben a szűk térben. Ám az előadásban nem a panasz vagy az önsajnálat a domináns hang, hanem a játékosság, a szellemesség: a banális és a metafizika által való megérintettség.

A nézők a nagy ebédlőasztalt ülik körül. Előttünk kis tálkákban gondosan kikészítve a kisgyerekes szülők túlélőkészlete: macis chips, ropi, hasábokra vágott répa, néhány játék. Réti a nappaliból, Morricone zenéjére érkezik: ventilátorfútta, lobogó hajú, kanapé-szuperhős. Ajtó mögötti szegletbe behúzódva, zongora tetején, asztal alatt kúszva, üvegajtó mögött hajladozva, fejen állva is táncol vagy beszél (szöveg: Halasi Zoltán). Jelenléte megsokszorozódik, hol köztünk van, hol valahol máshol, hol helyzetébe, önmagába zárva-begubózva, hol felénk kinyílva. Még be sem fejeződik egy jelenet, máris kezdődik egy másik, minden összefolyik, a sietség és kapkodás, a kidolgozatlanság és lezáratlanság ellenére egy helyben áll az idő, és minden úgy tökéletes, ahogy van.

Magánlakás, október 27.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.