Lakástáncszínház

Réti Anna: Majdhaleszidőm

Színház

Lakásszínházról talán már sokan hallottunk – de mi a helyzet a lakástáncszínházzal? Réti Anna, a kétszeres Lábán-díjas koreográfus a saját családi tűzhelye mellé, az otthonába invitálja a nézőket. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy Majdhaleszidőm című előadásában egyértelmű: valami tényleg fontosról és személyesről van szó, hogy alkotóként belső és nagyon erős igénye van arra, hogy a saját nyelvén, eszköztárával elmesélje: miben van éppen benne.

Réti most éli meg az anyaság első éveit, és ennek az embert próbáló időszaknak a keretei és adottságai között való létezés művészi kifejezése érdekli. Pontosabban: hogyan lehet megjeleníteni a testet, ami nem tud nem táncosként/
táncosként
létezni ebben a szűk térben. Ám az előadásban nem a panasz vagy az önsajnálat a domináns hang, hanem a játékosság, a szellemesség: a banális és a metafizika által való megérintettség.

A nézők a nagy ebédlőasztalt ülik körül. Előttünk kis tálkákban gondosan kikészítve a kisgyerekes szülők túlélőkészlete: macis chips, ropi, hasábokra vágott répa, néhány játék. Réti a nappaliból, Morricone zenéjére érkezik: ventilátorfútta, lobogó hajú, kanapé-szuperhős. Ajtó mögötti szegletbe behúzódva, zongora tetején, asztal alatt kúszva, üvegajtó mögött hajladozva, fejen állva is táncol vagy beszél (szöveg: Halasi Zoltán). Jelenléte megsokszorozódik, hol köztünk van, hol valahol máshol, hol helyzetébe, önmagába zárva-begubózva, hol felénk kinyílva. Még be sem fejeződik egy jelenet, máris kezdődik egy másik, minden összefolyik, a sietség és kapkodás, a kidolgozatlanság és lezáratlanság ellenére egy helyben áll az idő, és minden úgy tökéletes, ahogy van.

Magánlakás, október 27.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.