rés a présen: Milyen volt átvenni a Duna Táncegyüttes vezetését?
Juhász Zsolt: Megvolt a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy profi tánctársulatot vezessek, és bár nagyon más egy együttes vezetése, koreográfusként már készítettem addigra jó néhány önálló munkát. Mindenesetre derült égből a villámcsapásként ért akkor a dolog, így nem tudtam sokat gondolkodni előzetesen, menet közben kellett kialakítani a koncepciót. Nem volt kérdés, hogy erős néptáncalapú, korszerű színházi gondolkodásmódra kell építeni az együttes arculatát.
rap: Mi az együttes mondanivalója, célja ma?
JZS: Egy ilyen társulat műsorát egyszerre határozza meg a nézők igénye és a kultúrpolitika. Most olyan időt élünk, amikor a hagyományokhoz közelebb maradó előadásokra kíváncsi a közönség. Hozzám viszont közel áll a kortárs művészet is, ezért a néptánc-színházi előadásainkat megpróbálom ilyen szemlélettel létrehozni. Mielőtt kineveztek művészeti vezetőnek, a Duna Művészegyüttes mellett működött egy kísérletező társulat, a Duna Táncműhely. Ez egy produkcióra szerveződő társulás, amely a mai napig megmaradt, és kiélhetem benne a kortárs alkotói igényemet. Merítek a múltból, és próbálok aktuális lenni a mában. Persze ez nem egyszerű, mint ahogy múlt és jelen viszonya sem az a társadalmunkban. Akad bőven, amire reflektálni lehet, és közben lehet kérdéseket feltenni.
rap: Mi a legújabb előadásotok?
JZS: Jelenlegi legsikeresebb előadásunk a Szerelmünk, Kalotaszeg, a tavaszi fesztiválon mutattuk be nagy sikerrel a Müpában. Legközelebb december 30-án látható ugyanott, jegyek már csak korlátozott számban kaphatók. Az idén a Duna Táncműhely is bemutatkozhatott a Müpa szervezésében a CAFe Budapest programjában. A Fugato Orchestrával közösen létrehozott Rezonancia 451 – Az újjászületés című produkció bemutatója a Várkert Bazárban volt. A Duna Táncműhely tavasszal közös produkciót készített a Káva Kulturális Műhellyel a Nemzeti Táncszínház felkérésére, a táncszínházra nevelési program keretében. Augusztusban pedig Szegeden volt bemutatónk Képíró címmel a Thealteren.
rap: Mi az, hogy részvételi táncszínház?
JZS: A Káva Műhely művészi arculatát a néző és előadó interakciója határozza meg. Olyan előadásokat hoznak létre, amelyekben a nézők szerves részei az előadásnak. A Nemzeti Táncszínház már korábban dolgozott velük, és nagy örömömre minket kértek fel a közös gondolkodásra. A téma a néptánc elfogadtatása volt a mai fiatalokkal. Az volt a célunk, hogy a középiskolások közömbösségét oldjuk ezzel a műfajjal kapcsolatban, mivel a mai városi gyerekeknek semmilyen kapcsolata nincs a paraszti kultúrával. Munkásságom egyik célja, hogy a rossz sztereotípiákat, ami a színpadi néptáncművészetet sajnos ma körülveszi, megváltoztassam.
rap: Mire készülsz?
JZS: A Duna Művészegyüttessel a Nemzeti Táncszínház új épületében lesz jövő áprilisban bemutatónk, az Elmúlt időkből – Bartók & folk a Szent Efrém Férfikarral közös produkció. Az előadás Bartók kórusműveire és autentikus néptáncokra épül. Alkotótársaim Mihályi Gábor, Fitos Dezső, Kocsis Enikő és Orza Călin lesznek. A Duna Táncműhely jövőre ünnepli 20 éves fennállását. Szeretném, ha méltóan meg tudnánk szólítani minden alkotót és előadót, aki az elmúlt két évtizedben jelen volt az együttes életében. Terveim szerint a Kalászi Kortárs Tánctalálkozó e jubileum köré szerveződne.
rap: Szeretsz még táncolni?
JZS: Nem lehet egyszerre koreografálni, társulatot vezetni és táncolni is. De nagyon hiányzik a színpad, aki egyszer már taposta a világot jelentő deszkákat, az nehezen tud tőle elszakadni. Örök rabság ez, mondhatni.
