Címlapinterjút adott a karácsonyi Magyar Narancsnak Alföldi Róbert, ahol egyebek mellett arról is beszélt, ahogy a színházi szakma a tao-ügyben viselkedett. Erről Alföldi véleménye lesújtó volt.
„Ami itt a tao körül történt az elmúlt hetekben, az pontosan leképezi azt, ami az országban történik bármely területen, és azt, ahogyan mi, magyar állampolgárok viseljük magunkat és viselkedünk egymással. És ez egy nagy, totális vereség, és nem elsősorban a kormánnyal szemben. Ez a szakmám veresége.”
A tao-ügy az elmúlt hónapokban kapott újra nagyobb nyilvánosságot, amikor szép lassan kiderült, hogy a kormány meg akarja szüntetni a társasági adókedvezmény ezen formáját, azt tehát, hogy vállalkozások előadóművészeti társaságoknak is felajánlhassák adójuk egy részét. Ez viszont számtalan színházat és társulatot fog ellehetetleníteni, a kormány szándékaitól nyilvánvalóan nem függetlenül. Alföldi a közös kiállást hiányolta a szakmától alapvetően – erről beszélt hosszan az interjúban, amit a friss Narancsban Ön is elolvashat.
„…ennek a szakmának, amelynek egyik fegyvere mégiscsak a nyilvánosság, erre egy árva szava sem volt. Kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét.” Alföldi név szerint említette Máté Gábort, a Katona igazgatóját, de felemlegette, hogy a Mácsai Pál vezette Örkény, vagy az Eszenyi irányította Víg is hallgat.
Alföldi kijelentéseire a Facebook-on reagált Schilling Árpád is, aki egy posztban azt írta, hogy ebben az ügyben Alföldin kívül minden színházcsináló gyáva. Ezt a kijelentését utóbb módosította, így:
„Az előbb dühömben kitettem egy posztot, amiben azt írtam, hogy Alföldi Róberten kívül minden színházcsináló gyáva. Megbántam, mint mindig. Vannak természetesen mások is, akik kisebb-nagyobb harcaikat vívják. Velük szemben ez a leegyszerűsítés indokolatlanul bántó. Megkövetem azokat, akiket meg kell, de ez a tényen sajnos nem változtat: túl sokan hallgatnak ahhoz, hogy bármi is megváltozzék. És ezzel be is fejeztem, nem hiszem, hogy szükség lenne rám ebben az ügyben. És akkor, hogy stílben maradjak: the rest is silence!”
| Mindenki megkapja a magáét Forradalmat a fa alá! Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra. A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét. Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal. De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra! Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról. Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!
| |||
