Today is today címmel mutatta be asszociatív, közös tapasztalásokon alapuló táncjátékát Oberfrank Réka, Lévai Viola, Bakó Tamás és Rubik Ernő Zoltán. A három táncosból meg egy táncolni sem rest zenészből álló alkalmi társulás azt kutatta közösen improvizálva és komponálva, hogy mi mozgatja őket egyénileg a jelenben. Meg szerintem azt is, hogy mi az, amit kitehetnek viszonylag rizikó nélkül a közönség elé abból az ön- és közösségkeresési kalandból, ami eddig csak munka után az öltözőben vagy más privát térben volt számukra együtt természetes. Az előzetes szerint két generáció találkozását is megjelenítik: a 20-as éveikben járó lányok és az élet különböző területein már évekkel tapasztaltabb férfiak kapcsolatát. Vagyis az életkor meg a gender is laboratóriumi körülmények közé kerül, ami izgalmas felvetés, de ebből alig volt valami érzékelhető, hiszen leginkább négy különböző karaktert láthattunk, amelyek útjai egymást keresztezték bizonyos pontokon. Az egyéni akciók komplettebbek voltak, mint a csoportos meditációk. Az egyetlen nem táncos, Rubik Ernő Zoltán privát live act-je a szintetizátorral például elég sajátos világot teremtett, ahogy persze a szólótáncok is kínáltak érdekes hangulatokat. A törekvés, hogy saját játszóteret, sajátos időt teremtsenek maguknak tulajdonképpen meg is valósult, és az előadók jól is érezték benne magukat. A kérdés számomra mindvégig az maradt, mennyire tudják berántani a nézőt abba, ami produkcióvá érlelte együttlétüket.
MU Színház, november 8.
