Tánc

Today is today

  • - sisso -
  • 2018. december 15.

Színház

Today is today címmel mutatta be asszociatív, közös tapasztalásokon alapuló táncjátékát Oberfrank Réka, Lévai Viola, Bakó Tamás és Rubik Ernő Zoltán. A három táncosból meg egy táncolni sem rest zenészből álló alkalmi társulás azt kutatta közösen improvizálva és komponálva, hogy mi mozgatja őket egyénileg a jelenben. Meg szerintem azt is, hogy mi az, amit kitehetnek viszonylag rizikó nélkül a közönség elé abból az ön- és közösségkeresési kalandból, ami eddig csak munka után az öltözőben vagy más privát térben volt számukra együtt természetes. Az előzetes szerint két generáció találkozását is megjelenítik: a 20-as éveikben járó lányok és az élet különböző területein már évekkel tapasztaltabb férfiak kapcsolatát. Vagyis az életkor meg a gender is laboratóriumi körülmények közé kerül, ami izgalmas felvetés, de ebből alig volt valami érzékelhető, hiszen leginkább négy különböző karaktert láthattunk, amelyek útjai egymást keresztezték bizonyos pontokon. Az egyéni akciók komplettebbek voltak, mint a csoportos meditációk. Az egyetlen nem táncos, Rubik Ernő Zoltán privát live act-je a szintetizátorral például elég sajátos világot teremtett, ahogy persze a szólótáncok is kínáltak érdekes hangulatokat. A törekvés, hogy saját játszóteret, sajátos időt teremtsenek maguknak tulajdonképpen meg is valósult, és az előadók jól is érezték benne magukat. A kérdés számomra mindvégig az maradt, mennyire tudják berántani a nézőt abba, ami produkcióvá érlelte együttlétüket.

MU Színház, november 8.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.