Színház

Újabb kultúrpolitikai botrányt akart megelőzni a Fővárosi Önkormányzat azzal, hogy érvénytelenítette a Trafó ügyvezető igazgatói pozíciójára kiírt pályázatot. Nem felelt meg a pályázati kiírásnak Nagy József pályázata, pedig ő volt a kormányzat és a főváros új kiszemeltje a Trafó igazgatói posztjára.

Alig is lehet ellenállni annak, hogy Shakespeare Vihar című drámáját filozofikus opusként tegyék színpadra. A varázslás, kivált a "varázsló eltöri pálcáját", ráadásul az élet alkonya olyan hívószavak, amelyek egyből a lételmélet magaslataira katapultálják a mesét.

Öt év útkeresés után a KoMa saját játszóhellyel rendelkezik, és az előadások mellett az iskolásokkal való folyamatos együttműködésben vélné megtalálni a helyét a világban. Hiába: az állam és a befogadó önkormányzat mára teljesen ellehetetlenítette a társulat működését, így ha nem történik csoda, a hó végén kénytelenek lesznek feloszlatni magukat.

Hétvégén zárt a „Pécsi Országos Kőszínházi Találkozó”, kiosztották díjait. Csáki Judit nyílt levelével és Visky András-interjúval búcsúztatjuk.

Úgy tűnik, Gothár Péter kedvet kapott a hányatott sorsú régi magyar drámákhoz, így a Katonában bemutatott Bessenyei-darab, A filozófus után Csokonait választotta. Az énekes bohózat műfaja és a több mint kétszáz éves, kissé poros Karnyóné párosítása nem bizonyul éppen egyszerű feladatnak. A rendező pedig még növeli is a tétet:

A virágos Magyarország egy kis faluban lakik; mesebeli táj, tó, hegy-völgy, templom, jó levegő és szocreál művház. Operettdíszlet, operetthősök - pont, ahogy azt Móricka meg mi elképzeljük. Ahová a szív visszahúz - a közepesen magasra kapaszkodott kormányzati tisztviselőt éppen úgy, mint a Hollandiában virágkötészetet tanult egykori szerelmét.

Közel tíz éve független alkotó, az Operettszínháztól a Szegedi Kortárs Balettig játszották koreográfiáit, 2009 óta saját társulata van. A múlt héten a MU Színházban bemutatott After apropójából a test őszinteségéről és a Trafó ügyéről is mesélt a Narancsnak.

Hosszú bizonytalanság és pénztelenség után a napokban bejelentették: a városi önkormányzat átveszi az év eleje óta már nem a megyéhez tartozó nyíregyházi színházat. Az idáig vezető útról, a színház arculatáról, a kevésbé kísérletező következő évadról és a ruhatárban panaszkodó nézőkről beszélgettünk az igazgatóval.

Az öt év legyen korszakhatár: a megalapítás és beüzemelés véget ért. A KoMa - amely a kezdet kezdetén Garaczi László Plazmájának divat- és (mint utóbb megtudtuk) színházteremtő előadásával kezdte működését, és teremtette meg maroknyi, ám lelkes törzsközönségét - belépett a színházi nagykorúság (bármit is jelentsen ez) korszakába.

A szexuális élet humorát mindenkor széles körű, ámbár nyilvánosan azért sokszor röstellt érdeklődés övezte. Kabarékban, mulatókban vagy zengerájokban megénekelni e témakört egyszerre számított sikamlós és hálás feladatnak.

Mivel az igazgatói posztot elnyerő Bozsik Yvette visszalépett, május elején új pályázatot írtak ki a Trafó vezetésére. Az intézményt alapító és 13 éve vezető szakember nem pályázik, harminc év után - legalábbis időlegesen - otthagyja a művészeti életet. Az így lezáruló életműről, a Trafó múltjáról és jövőjéről, a kultúra magyarországi esélyeiről és a vákuumos vécékről beszélgettünk vele.