Színház

Három pályázat érkezett be a Trafó ügyvezető igazgatói posztjára a beadási határidőig. Egyik pályázó Nagy József koreográfus, aki már Bozsik pályázatában is felbukkant – majd eltűnt.

Megállás nélkül játszik anyaszínházában, a Nemzetiben: püspök a Náthán gyermekeiben, sírásó a Hamletben, öreg szolga a Három nővérben és nyugalmazott szállítmányozó a Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásban. A távolról sem nyugalmazott színész Facebookról és Švejkről, rovásírásról és iPadről.

Szem-száj és az ő ingere, az van a RaM Colosseumban, amely az újlipótvárosiak közösségi terének indult, aztán az Experidance színháza lett, mire fölépült.

Az Emanuel Gat Dance Brilliant Corner című előadásának azok örültek igazán, akik már hiányolták a mankók nélküli, tiszta táncot. Itt nincs történet, nincs mese, sem túlzott jelentőségű jelmezek.

A május 9-10-én a német fővárosban zajlott, illumiNation című happeningben mindenki magát adta: gój motoros a gój motorost, értelmiségi az értelmiségit, jogvédő a jogvédőt. A német zsűri kezdetben értetlenül állt a magyarokat alakító magyarok előtt.

A kérdés az: vajon ettől a kedves nénitől, aki az erdőben hagyott két kisgyereknek enni ad, puha ágyba fekteti őket, helyes kis plüssállatot, macit-nyuszit ajándékoz nekik, és még sok pár cipőt is eléjük terít, hogy húzzák föl meztelen lábukra a nekik tetszőt - szóval hogy tőle el kell-e menekülni, de rögtön. Mögötte is van egy kérdés: vak engedelmesség vagy gondolkodás?

Két idei bemutató, a Protokoll és a Bolha a fülbe apropóján beszélgettünk a Radnóti Színház művészével, aki nem rajong a vicces szerepekért, simán kicselezi a neki nem tetsző rendezői instrukciókat, de arról, hogy mit játszana szívesen, senkinek sem mer beszélni.

A szentségét vesztett Rumbach utcai zsinagóga színházi térként való használata, a színpad és a nézőtér összemosása, a civil játszók bevonása és a zsidó szertartások majdnem valósághű megidézése rendkívül erős alapként szolgálhat egy története szerint izraelita kisközösségen belül játszódó előadáshoz - de csak akkor, ha az alapon a felépítmény is masszív.

Walt Whitman, Isadora Duncan, Friedrich Nietzsche, Eleonora Duse, Ralph Waldo Emerson - ha feltennénk a kérdést, hogy mi is a közös az említett 19. és kora 20. századi nagyságokban, úgy lehet, kevesen vágnák ki azonmód a helyes választ: a kortárs kanadai színműíró, John Murrell mindnyájuknak szentelt már darabot pályafutása során.

Színházszagú hely a Maladype lakásszínháza. Az előszobában egy kis pult mögött a pénztár, az egymásba (is) nyíló három szoba a színház helye, és a konyhai fertály lehet az öltöző, gondolom. A Mikszáth téri első emeleti saroklakás falai nem feketék, ablakait nem takarják le, a villany az előadás alatt végig ég - szóval a színház megszületését a játszókra és ránk kell bízni.