Láng Annamária: "én is érzékelem azt az ügyeskedést, ami itthon folyik"

Színház

Ősztől a bécsi Burgtheater tagja. A német nyelvű játék kihívásairól és a színházon belüli zaklatások kivizsgálásáról is beszélgettünk

Immár a második bemutatójára készül az osztrák nemzeti színházban, a bécsi Burgtheaterben. A német nyelvű játék kihívásairól, a Burgra jellemző „akolhidegről” és a színházon belüli zaklatások kivizsgálásáról is beszélgettünk.

Az interjút Köves Gábor készítette, a teljes szöveg a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: Schilling Árpád, akivel rengeteget dolgozott, nagyon határozott kritikát fogalmazott meg a budapesti kőszínházak vezetőivel szemben (lásd interjúnkat - Magyar Narancs, augusztus 22.), például az ügyben, ahogy a kulturális tao megszüntetése kapcsán meghunyászkodtak.

Láng Annamária: Nem vagyok egy politikus alkat, de például pont az alapján választottak ki a Frljić-tyel való közös munkára, hogy megnézték, milyen darabokban játszottam eddig. Így kerültem ebbe az előadásba, amelyik valószínűleg nagyon erősen politizálni fog. Persze én is érzékelem azt az ügyeskedést, ami itthon, a szakmában folyik, hogy jaj, csak ne sértsünk meg senkit, jaj, maradjunk jó pozícióban, amennyire csak lehet.

Bevallom, nagyon nehéz ebbe az óvatoskodásba belekötni, mert mindenki félti a munkáját, az egzisztenciáját. Ez teljesen érthető. Csak közben meg a színház nem úgy működik jól, ha a félelem működteti. A színház mégiscsak arra való, hogy mi, udvari bolondok kimondhassuk, amit a király színe előtt sokan nem mernek. Erről is szól a színészet, egyfajta őrületről, nem véletlen, hogy nem a nézők játszanak a színpadon, hanem mi. Nem baj, ha most engem hülyének fognak nézni, nem baj, ha utálni fognak, vagy netán azt gondolják, megbolondultam.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Van a Burgnak protokollja arra, hogyan kezelje, ha a falai közt zaklatás ér valakit?

LA: Eszméletlenül szigorú szabályok vannak erre vonatkozólag. Amikor leszerződtem, mint mindenkinek, nekem is alá kellett írnom egy felelősségvállalási nyilatkozatot, ami arról szól, hogy miként bánunk egymással, onnantól kezdve hogy belépünk a színház kapuján. Senki semmiféle megkülönböztetést nem érezhet. És ezt rettenetesen komolyan veszik. Ahogy a megkülönböztetésre példát látnak, azonnal jön egy bizottság, és kivizsgálja azt. Az első próbaidőszakomban rögtön volt is egy ilyen eset.

Az egyik színésznő úgy érezte, hogy használják, hogy egy olyan nőképet kell ábrázolnia a színpadon, amivel ő nem tud egyetérteni. Nem szeretné így ábrázolni, nem szeretne vetkőzni. Nagyon komoly következménye volt ennek. Kiszállt a produkcióból, és onnan kezdve minden próbán ült egy megfigyelő, és azt nézte, történik-e bármi olyasmi, ami a szabályokba ütközik.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.