Online újcirkusz

Mégis szuperhősök

Freak Fusion: Restlesslegs

Színház

Az összes színház közül messze a Trafó online programja a legérdekesebb. Mégpedig azért, mert ezek a produkciók nem a valós színházi teret akarják a virtuális térben megkettőzni, az ugyanis – mint bebizonyosodott – minden esetben a valóság gyenge és nehezen élvezhető másolata lesz.

A Trafó azonban mintha arra kérte volna a náluk rendszeresen fellépő társulatokat, hogy készítsenek olyan produkciókat, amelyek az online megjelenési forma miatt olyan többletet adhatnak számunkra, amit offline nem tapasztalhatnánk meg. Így forgatott a Tünet Együttes filmet A tünetegyüttes című előadásából, a Dollár Papa Gyermekei az Otthont gondolta újra a dogmafilmek stílusában, Fekete Ádám pedig izgalmas online performance-ot hozott létre gmail-fiókjának piszkozatok mappájából (Levél anyámhoz).

Ebbe a sorba illeszkedik a Freak Fusion nevű újcirkusztársulat szeptemberben bemutatott előadásából létrehozott izgalmas projekt, amely a számítógépes játékok világát és az újcirkusz műfaját ötvözi, és amelyben a szereplők szemszögéből követhetjük az eseményeket. A darab arról mesél nekünk, hogy a cirkuszművészek nem szuperhősök, aztán közben meg mégis megmutatja, hogy azok.

A produkció elején rövid portrékat kapunk az öt szereplőről (Csuzi Márton, Daniel Relle, Gaia Santuccio, Lennart Paar, Zoletnik Zsófia) nagyjából úgy, mint bármelyik videójátékban: megismerjük magasságukat, testsúlyukat, erősségeiket, gyengeségeiket. Ennek elvben azért lesz később jelentősége, mert két jelenet között egy kattintással választhatunk, hogy az adott két szereplő közül melyik szemszögéből szeretnénk látni a következő jelenetet. Ám a gyakorlatban az itt leírt szövegek nem annyira kapcsolódnak a produkciókhoz, inkább csak a virtuális játék illúzióját keltik. Amikor két szereplő közül választhatunk, akkor ugyanis arról döntünk, hogy melyik kameraállásból szeretnénk látni az adott jelenetet, vagyis hogy melyik szereplő fején legyen a GoPro. Hogy a kiválasztott szereplőnk a tér melyik részén áll majd, azt persze nem tudjuk előre, tehát valójában annyi történik, hogy kiválasztjuk a nekünk szimpatikusabb művészt. A truváj inkább az, hogy minden alkalommal olyan perspektívából látjuk az előadást, amelyből sosem látnánk élőben: ott állunk a színpadon, mi ugrunk fel, mi szaltózunk, mi kapaszkodunk – ez pedig sokszor azt eredményezi, hogy egyáltalán nem látunk semmit a bemutatott számokból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.