Online újcirkusz

Mégis szuperhősök

Freak Fusion: Restlesslegs

Színház

Az összes színház közül messze a Trafó online programja a legérdekesebb. Mégpedig azért, mert ezek a produkciók nem a valós színházi teret akarják a virtuális térben megkettőzni, az ugyanis – mint bebizonyosodott – minden esetben a valóság gyenge és nehezen élvezhető másolata lesz.

A Trafó azonban mintha arra kérte volna a náluk rendszeresen fellépő társulatokat, hogy készítsenek olyan produkciókat, amelyek az online megjelenési forma miatt olyan többletet adhatnak számunkra, amit offline nem tapasztalhatnánk meg. Így forgatott a Tünet Együttes filmet A tünetegyüttes című előadásából, a Dollár Papa Gyermekei az Otthont gondolta újra a dogmafilmek stílusában, Fekete Ádám pedig izgalmas online performance-ot hozott létre gmail-fiókjának piszkozatok mappájából (Levél anyámhoz).

Ebbe a sorba illeszkedik a Freak Fusion nevű újcirkusztársulat szeptemberben bemutatott előadásából létrehozott izgalmas projekt, amely a számítógépes játékok világát és az újcirkusz műfaját ötvözi, és amelyben a szereplők szemszögéből követhetjük az eseményeket. A darab arról mesél nekünk, hogy a cirkuszművészek nem szuperhősök, aztán közben meg mégis megmutatja, hogy azok.

A produkció elején rövid portrékat kapunk az öt szereplőről (Csuzi Márton, Daniel Relle, Gaia Santuccio, Lennart Paar, Zoletnik Zsófia) nagyjából úgy, mint bármelyik videójátékban: megismerjük magasságukat, testsúlyukat, erősségeiket, gyengeségeiket. Ennek elvben azért lesz később jelentősége, mert két jelenet között egy kattintással választhatunk, hogy az adott két szereplő közül melyik szemszögéből szeretnénk látni a következő jelenetet. Ám a gyakorlatban az itt leírt szövegek nem annyira kapcsolódnak a produkciókhoz, inkább csak a virtuális játék illúzióját keltik. Amikor két szereplő közül választhatunk, akkor ugyanis arról döntünk, hogy melyik kameraállásból szeretnénk látni az adott jelenetet, vagyis hogy melyik szereplő fején legyen a GoPro. Hogy a kiválasztott szereplőnk a tér melyik részén áll majd, azt persze nem tudjuk előre, tehát valójában annyi történik, hogy kiválasztjuk a nekünk szimpatikusabb művészt. A truváj inkább az, hogy minden alkalommal olyan perspektívából látjuk az előadást, amelyből sosem látnánk élőben: ott állunk a színpadon, mi ugrunk fel, mi szaltózunk, mi kapaszkodunk – ez pedig sokszor azt eredményezi, hogy egyáltalán nem látunk semmit a bemutatott számokból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.