Nem sétagalopp

Pintér Tibor operett-, rockopera- és musicalelemeket vegyítő lovas színháza uniós fejlesztési, illetve állami kulturális forrásokból is igyekszik felébreszteni a magyarságba kódolt lovas ösztönöket. Csakúgy, mint a kormány lovas programja.

A magyar lovas színház és a trendet meglovagló színész-celeb-lószínházi szakelem, Pintér Tibor történetét a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) háza táján kezdjük: a miniszteri keretből kiemelkedő lókulturális támogatást kapott ugyanis decemberben Izsák városa és az ott bemutatandó Szent László, a táltoskirály című lovas történelmi rockopera. A Nemzeti Lovas Színház és Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vezetője közös decemberi sajtótájékoztatóján azonban már nem táltos, hanem lovagkirályról, nem történelmi, hanem népi rockoperáról, nem NKA-pénzről, hanem kimondottan az Emmi és a Magyarságkutató Intézet (MKI) támogatásáról volt szó. Kásler elmondta: „Szent László hitelesítette Szent István művét, a kereszténységet benne ismerte meg a magyarság, mert ő testesítette meg a magyarság ősi hagyományait, a vitézséget, a nemességet, a szakralitást, amelyet nagy fejedelem­ősei képviseltek itt a földön.” A miniszter szerint a mű feladata „ezt a spiritualitást, ezt az életet, ezt az életfelfogást” bemutatni. Álláspontjával nincs egyedül, hisz’ Pintér szerint is Szent László testesíti meg „azt az értékrendet, amit a mai generációknak is meg kell ismerniük”.

A sajtótájékoztatón a Nemzeti Lovas Színház állandó partnere, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor is részt vett, kifejtve, hogy az MKI felel a darab „történelmi hitelességéért”. Emlékeztetőül: Horváth-Lugossyt – aki ügyvédként régi fideszes háttérember, az irredenta alternatív történelem és Raffay Ernő rajongójaként pedig Szakács Árpád harcostársa és kollégája – Kásler a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályáról emelte ki és tette meg tavaly az egymilliárd forintot meghaladó éves állami juttatásból gazdálkodó MKI főigazgatójának. (Az MKI működéséről lásd múlt heti remek cikkünket: Tonuzóba sírja, 2021. február 11. – a szerk.) Pintérék eredetileg júniusi ősbemutatót ígértek Izsákon, de a város honlapján erről egyelőre nincs tájékoztatás. A Nemzeti Lovas Színház áprilisi, a Kincsem Parkban tartandó „előpremierjére” viszont már kaphatók a jegyek…

Árpád, Dózsa, Jimmy

A 47 éves Pintér Tibor egy Blikk-interjú tanúsága szerint már gyerekkorában sok „nagy művészt, sztárt, kortárs költőt” ismerhetett meg személyesen, a Bakony Műveknél népművelő anyja és a Veszprémi Művelődési Ház kulturális osztályát vezető apja gyakran küldte színjátszó és versmondó táborokba. A szülei alapvetően hegedűművésznek szánták, lószeretete mégis a pápai állategészségügyi technikumba vezette. Ezekben az években „a magányos lovas és az extrovertált művész” viaskodott benne. Később a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán Szinetár Miklós osztályában aztán „elfogadták egomániáját”, mert „tudták, hogy a könnyen zavarba eső vidéki kissrácot” kompenzálja.

Az egyetem után a veszprémi színházban kapott szerepeket, de játszott egyebek közt a Budapesti Operettszínházban és a Miskolci Nemzeti Színházban is. A kétezres években a budapesti Moulin Rouge házigazdájaként revüelőadásokat is konferált, 2006 és 2012 között a komáromi Magyar Lovas Színház színésze-rendezője, majd művészeti vezetője volt. A Sziget Színházat 2002-ben alapította meg Szigetszentmiklóson, az utazó színháznak jelenleg is igazgatója, de a társulatot és kreatív energiáit mostanra teljesen felszívta a 2013-ban általa alapított saját lovas színháza. Ahogy egy 2017-es igazgatói blogbejegyzésben jelezte: a Sziget Színház lényegében feloldódott a Nemzeti Lovas Színházban.

Pintért saját bevallása szerint nem zavarja, ha ripacsnak tartják: „Ha érdekelt volna, akkor most egy színház alkalmazottja vagyok, nem a tulajdonosa.” A Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban elvállalt szerepéről így nyilatkozott a Blikknek: „Míg nem vagyok egy hivatalos, állami közeggel megtámogatott és megválasztott színház-igazgatócska, addig kénytelen vagyok magamnak megteremteni a forrásokat. A Nemzeti Lovas Színházat nekem kell eladni, az én arcom és lényem a marketingünk.”