Megszűnik a POSZT

  • narancs.hu
  • 2021. március 3.

Színház

Legalábbis az eddigi formájában nem rendezik meg többé a színházi találkozót.

A Pécsi Országos Színházi Találkozó nevet vált, és végleg eltűnhet a kínálatból – adja hírül a hvg360 cikke. Az írás emlékeztet Vidnyánszky Attilának, a Magyar Teátrumi Társaság elnökének tíz évvel ezelőtti nyilatkozatára, miszerint meg kellene változtatni a rendezvényt, mert behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint válogatják a programját, emiatt sokan kirekesztve érzik magukat belőle.  

A Magyar Teátrumi Társaság 2012-ben bevásárolta magát a Magyar Színházi Társaság és a város által az ezredfordulón létrehozott fesztiválszervező cégbe, a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft.-be, azzal a szándékkal, hogy így majd „kiegyensúlyozottabb”  rendezvényt szerveznek. 

Az együttműködés konfliktusokkal járt, a Magyar Színházi Társaság idővel kiszállt a nonprofit kft-ből, amelynek taggyűlésén nemrég szóba került, szűnjön meg a fesztiválszervező cég. Az MTT szerint a POSZT „elfáradt”, lehetne belőle vándorfesztivál, de konkrét terv nincs arról, hogyan folytatódjon. 

Az ellenzéki vezetésű pécsi önkormányzat azonban nem szeretné elengedni a rendezvényt, vételi ajánlatot tett az MTT tulajdonrészére.

Az önkormányzat szerdán közölte az MTI-vel, „az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a gazdasági szervezet hatékony működésére negatívan hatottak, és nehézkessé tették az operatív munkát a korábban meghozott döntések, és az MTT tulajdonosi arányát jóval meghaladó kompetenciái".  Ahvg360 írásában említett taggyűléssel kapcsolatban az önkormányzat azt írja, „az MTT a jövőt illetően a gazdasági társaság végelszámolással történő megszüntetéséhez járul csak hozzá, ügyvezetőt sem hajlandó hosszú távra választani, a fesztivál fenntartását és megszervezését nem támogatja, de tulajdonrészét sem adja át a városnak". 

 

A pécsi városvezetés szeretné újraéleszteni a fesztivált, amelyet legutóbb a pandémia miatt nem tudtak megrendezni. Az sem kedvez a szervezőknek, hogy a koronavírus miatt előadások nélkül telt az évad a színházakban. 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.