Az ismeretlenből a végtelenbe
A színházba járók hajlamosak a színdarabot az előadással azonosítani: „nem nézem meg a Macbethet, mert máshol már láttam”. Pedig egyre gyakrabban fordul elő, hogy a színházban nincs is színdarab. De mi van helyette?
Színház
A színház zabolája
Nagyszabású mű. Az elmúlt pár évtized színházi kritikusainak drámája (vagy szánalmas komédiája). A szerző, hogy megértse és (ön)kritikával illethesse ennek a történelmi drámának a dramaturgiáját, kénytelen feltárni a merev uralmi rendszerek hatalomtechnikai működésének formáit, dinamikáját. Eközben, mint ahogy a színész is, valójában önmaga megismerésére törekszik. Herczog Noémi e kötetben, ha úgy tetszik, a kritikus önfeltárulkozására tesz kísérletet.
„Nehéz mit mondanunk a gyerekeinknek”
Mácsai Pállal és Mácsai Jánossal apjukról, a megrángatott korról és a gyerekeknek átadott élettanulságokról beszélgettünk.
Ember embernek
A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.
„Hogy visszataláljunk”
Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel. Balsai Móni színésszel beszélgettünk.
Akár Akárki
Borbély Szilárd valaha amoralitás játékként definiálta a darabját, de a Forte Társulat most zenésen-táncosan vitte színre.
Lelkünk mosóteknője
Aki járt a kilencvenes években a Balaton-parton, az pontosan ismeri azokat a meggypirosra festett, dög nehéz strandszékeket a szőlőlugas alatti fagyizó teraszáról, amelyek látványa fogad Alföldi Róbert új rendezésében.
Csak egy pizzafutár
Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút early adopternek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban.
Haza a pléd alatt
Közönségként egymás vállát fogva, félig feszengve, de aztán szó se róla, egyre felszabadultabban vonatozunk a Megy a gőzösre, mint egy letűnt korszak vidéki lagzijában. Csinálni legalább ilyen valószínűtlen volt. De hogy jutottunk idáig?
„Amit soha senki nem mesélt”
Kelemen Kristóf dramaturgként más rendezők vízióinak megvalósítását segíti, rendezőként sajátos, újító előadásokat hoz létre. Általában saját szövegeivel, dokumentumalapú fikciókkal dolgozik. Pályája alakulásáról, történelemszemléletről, színházesztétikáról és a politikus színházról beszélgettünk vele.
