Interjú

„Mindent bevetettek”

Makra Viktória színész, táncos

Színház

Alapvégzettsége bábos, de táncol, koreografál és rendez, sőt vegán aktivistaként is hallatja a hangját. Jelenleg Lisszabonban dolgozik, de nem akart elmenni. Inspirációkról és utolsó cseppekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit csinálsz Lisszabonban?

Makra Viktória: Budapesten elvégeztem egy másfél éves kontakt improvizáció tanári képzést Gál Eszter, Lipka Péter és Bakó Tamás vezetésével a Jurányiban. Lisszabonba kellett költöznöm ahhoz, hogy legyen időm ezzel aktívan foglalkozni, tanítani. Emellett EU-s projektekben vagyok művészeti vezető és rendező, így március óta nyolc országban megfordultam, Franciaországtól Ausztriáig. Júliusban hazajöttem rendezni, augusztus végén Eindhovenben dolgoztam, onnan közben hazajöttem próbálni, ahogy most is, csak most épp Lisszabonból.

MN: Mit rendeztél itthon júliusban?

MV: A But plants have feelings too! című EU-s projekten dolgozom, amely a Future.Repair.Machine keretében jön létre. Hollandia, Németország, Ausztria és Magyarország a partnerek, és mind a négy országnak van egy művészeti vezetője. Engem a Pro Progressione művészeti szervezet kért fel. Ez egy többéves együttműködés, amelyben az összes művészeti vezetőnek választania kellett egy témát. Mivel én már hét éve vegán aktivista vagyok, ezt választottam. Ismeretterjesztő, interaktív előadás, amely tudást és élményt ad át a művészet eszközeivel. A program 2024 májusában zárul le Grazban, ahol mind a négy kísérleti előadást bemutatjuk, és együtt írunk egy manifesztumot, amelyet benyújtunk Brüsszelnek.

MN: Mindig törekedtél arra, hogy nemzetközi projektekben vegyél részt?

MV: Igen. Amikor elkezdtem a Színművészetin a bábszínész szakot, volt egy francia fiúm. Tőle tanultam meg franciául és angolul, és tőle halottam először Ilka Schönbein báb- és táncművészről. Ő maga készíti a különleges esztétikájú bábjait, és ő játssza el a legtöbb előadását. Ő egy olyan táncos-bábos, aki kombinálta a mozgást és a bábozást. Egy teljesen új világ nyílt meg számomra, amikor láttam, hogy így is lehet gondolkodni a bábművészetről. Így, mivel szerettem volna minél többet tanulni, amikor az egyetem lehetőséget adott, én mindig mentem külföldre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.