Interjú

„Mindent bevetettek”

Makra Viktória színész, táncos

Színház

Alapvégzettsége bábos, de táncol, koreografál és rendez, sőt vegán aktivistaként is hallatja a hangját. Jelenleg Lisszabonban dolgozik, de nem akart elmenni. Inspirációkról és utolsó cseppekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit csinálsz Lisszabonban?

Makra Viktória: Budapesten elvégeztem egy másfél éves kontakt improvizáció tanári képzést Gál Eszter, Lipka Péter és Bakó Tamás vezetésével a Jurányiban. Lisszabonba kellett költöznöm ahhoz, hogy legyen időm ezzel aktívan foglalkozni, tanítani. Emellett EU-s projektekben vagyok művészeti vezető és rendező, így március óta nyolc országban megfordultam, Franciaországtól Ausztriáig. Júliusban hazajöttem rendezni, augusztus végén Eindhovenben dolgoztam, onnan közben hazajöttem próbálni, ahogy most is, csak most épp Lisszabonból.

MN: Mit rendeztél itthon júliusban?

MV: A But plants have feelings too! című EU-s projekten dolgozom, amely a Future.Repair.Machine keretében jön létre. Hollandia, Németország, Ausztria és Magyarország a partnerek, és mind a négy országnak van egy művészeti vezetője. Engem a Pro Progressione művészeti szervezet kért fel. Ez egy többéves együttműködés, amelyben az összes művészeti vezetőnek választania kellett egy témát. Mivel én már hét éve vegán aktivista vagyok, ezt választottam. Ismeretterjesztő, interaktív előadás, amely tudást és élményt ad át a művészet eszközeivel. A program 2024 májusában zárul le Grazban, ahol mind a négy kísérleti előadást bemutatjuk, és együtt írunk egy manifesztumot, amelyet benyújtunk Brüsszelnek.

MN: Mindig törekedtél arra, hogy nemzetközi projektekben vegyél részt?

MV: Igen. Amikor elkezdtem a Színművészetin a bábszínész szakot, volt egy francia fiúm. Tőle tanultam meg franciául és angolul, és tőle halottam először Ilka Schönbein báb- és táncművészről. Ő maga készíti a különleges esztétikájú bábjait, és ő játssza el a legtöbb előadását. Ő egy olyan táncos-bábos, aki kombinálta a mozgást és a bábozást. Egy teljesen új világ nyílt meg számomra, amikor láttam, hogy így is lehet gondolkodni a bábművészetről. Így, mivel szerettem volna minél többet tanulni, amikor az egyetem lehetőséget adott, én mindig mentem külföldre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.