ZSINÓRPADLÁS - Kritika

Mint akárki más

Országépítők

Színház

A Független Színház Apák és fiúk-trilógiájának harmadik darabja három generáción keresztül beszéli el egy család és közvetve a magyar cigányság egy rétegének történetét a hatvanas évektől a jelenig.

A cím csak részben szimbolikus, a három nemzedék útját szegélyezve valóságos házak épülnek: az apa vályogvetőként keresi kenyerét a paraszti társadalom peremén, a fia elveti ezt, hogy a szocializmusban téglagyári munkás legyen belőle, majd az ő fia generálkivitelezőként építi a saját cégét. A faluszéli cigánytelepről a szocreál panelház tizedik emeletére, majd onnan egy ridegen minimál vállalkozópalotába jutunk. Közben pedig minden lépésnyi előrejutásnak ára van. Az örökségül kapott életmódtól és értékrendtől való eltávolodás, az előző generáció értetlensége és idegenkedése, és a felzárkózás vagy felemelkedés illúziója mögött még mindig ott a levetkőzhetetlennek látszó különbözés.

A társulat színpadi nyelve expresszív. Megjelenik benne a sztereotip kiejtés, a hangosság, az élénk gesztikuláció, és ott vannak az átkozódások és a fogadkozások is. Az alakítások formavilága erősen realista; nonverbálisan is nagyon kifejező, egyértelmű arc- és gesztusjátékkal dolgozik. Expresszivitása mellett ugyanakkor nagyon energiatakarékos és frappánsan erőforrás-optimalizáló is egyben az az előadásmód. A színészi játék megteremti maga körül a teret, cuppog a sár, surrog a vasvilla, fröcsög a víz, recseg a gégemikrofon. Ennek megvan a humora, de gyönyörködtet és be is húz a plasztikussága, és az erejét az sem tompítja, hogy egyébként vannak hiperrealistán működő kellékek is, gurulnak, repednek az almák, szétpattannak a dióhéjak.

Humor a szerepmegosztásban is jelen van. Például amikor a négy színészre hirtelen öt szerep jut, és egyikük a jelenetben ide-oda ugrál két szerep között, az vicces, ugyanakkor megvan az a szépsége is, hogy a nagyapák játsszák a későbbi unokákat. Kifejezetten érzelmes és érzékeny a játékmód, és ebben nem is törekszik külön mértéktartásra: a szerelmesek között villámcsapásnyi a kapcsolódás, a családtagok közötti közelségek és ellentétek egyaránt nagy amplitúdókkal válnak láthatóvá, a becsvágy pedig szinte népmesei, túlzó próbatételeket követel. A megjelenített érzelmi intenzitás azonban egy pillanatra sem válik szirupossá vagy édelgővé, nem lesz giccs. Ez a néha egyenesen lírai, humorában pedig egyszer önfeledt és játékos, másszor fanyarul ön­ironikus, magát egy pillanatra sem túl komolyan vevő alaphang adja a FüSzi előadásainak egyedi ízét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?