ZSINÓRPADLÁS - Kritika

Mint akárki más

Országépítők

Színház

A Független Színház Apák és fiúk-trilógiájának harmadik darabja három generáción keresztül beszéli el egy család és közvetve a magyar cigányság egy rétegének történetét a hatvanas évektől a jelenig.

A cím csak részben szimbolikus, a három nemzedék útját szegélyezve valóságos házak épülnek: az apa vályogvetőként keresi kenyerét a paraszti társadalom peremén, a fia elveti ezt, hogy a szocializmusban téglagyári munkás legyen belőle, majd az ő fia generálkivitelezőként építi a saját cégét. A faluszéli cigánytelepről a szocreál panelház tizedik emeletére, majd onnan egy ridegen minimál vállalkozópalotába jutunk. Közben pedig minden lépésnyi előrejutásnak ára van. Az örökségül kapott életmódtól és értékrendtől való eltávolodás, az előző generáció értetlensége és idegenkedése, és a felzárkózás vagy felemelkedés illúziója mögött még mindig ott a levetkőzhetetlennek látszó különbözés.

A társulat színpadi nyelve expresszív. Megjelenik benne a sztereotip kiejtés, a hangosság, az élénk gesztikuláció, és ott vannak az átkozódások és a fogadkozások is. Az alakítások formavilága erősen realista; nonverbálisan is nagyon kifejező, egyértelmű arc- és gesztusjátékkal dolgozik. Expresszivitása mellett ugyanakkor nagyon energiatakarékos és frappánsan erőforrás-optimalizáló is egyben az az előadásmód. A színészi játék megteremti maga körül a teret, cuppog a sár, surrog a vasvilla, fröcsög a víz, recseg a gégemikrofon. Ennek megvan a humora, de gyönyörködtet és be is húz a plasztikussága, és az erejét az sem tompítja, hogy egyébként vannak hiperrealistán működő kellékek is, gurulnak, repednek az almák, szétpattannak a dióhéjak.

Humor a szerepmegosztásban is jelen van. Például amikor a négy színészre hirtelen öt szerep jut, és egyikük a jelenetben ide-oda ugrál két szerep között, az vicces, ugyanakkor megvan az a szépsége is, hogy a nagyapák játsszák a későbbi unokákat. Kifejezetten érzelmes és érzékeny a játékmód, és ebben nem is törekszik külön mértéktartásra: a szerelmesek között villámcsapásnyi a kapcsolódás, a családtagok közötti közelségek és ellentétek egyaránt nagy amplitúdókkal válnak láthatóvá, a becsvágy pedig szinte népmesei, túlzó próbatételeket követel. A megjelenített érzelmi intenzitás azonban egy pillanatra sem válik szirupossá vagy édelgővé, nem lesz giccs. Ez a néha egyenesen lírai, humorában pedig egyszer önfeledt és játékos, másszor fanyarul ön­ironikus, magát egy pillanatra sem túl komolyan vevő alaphang adja a FüSzi előadásainak egyedi ízét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.