Tánc

Mészáros Máté - Hinoki 2.0

  • Sisso
  • 2015. április 20.

Színház

A Hinoki 2.0 című koreográfia pontosan konstruált játszótér, széteső testek és kavargó faforgács különleges univerzuma. Kicsit persze Wim Vandekeybus szédítő és szuggesztív világa is, hiszen Mészáros az ő világhírű csapatának, a belga Ultima Veznek a tagja. Ehhez jönnek még a válogatott új generációs kortárs táncosok – Dányi Viktória, Horváth Nóra, Juhász Péter, Mikó Dávid, Varga Csaba –, akik külföldön tanultak, vagy jelenleg is külföldön dolgoznak. Mást akarnak, a hanyatló rendet, a haszontalan szabályokat szeretnék ismét felépíteni úgy, hogy az mindenki számára élhető legyen. Emblematikus ebből a szempontból ez a darab, egy hamisciprus, ami félig fenyő volt, vagy tán egészen az, most meg épp újrafogalmazza önmagát.

A színpadon az zajlik, ami a gondolatban. A táncosok folyamatos, sodró, ritmusos, ám öntörvényű mozgásban vannak, és ez különleges konstellációkba rendezi őket. Csapatba verődve, harmonikusan pusztítanak, illetve tájrendeznek, és szépen széthordják a díszletként szereplő faforgács hegyet a testük mozdulataival. Mániásan befelé fordulnak és taszítják a szembejövőt, mintha új érzéseket, együttléteket keresnének. Folyamatosan pulzál az egész, misztikus, keleties fényben, a jelenkori jelmezek és a folyamatosságot megakasztó mozdulatok viszont a nyugati kultúra valóságát teremtik újra. Ez a megnyugtató kettősség Porteleki Áron élőben létrehozott zenéjére is vonatkozik. Előadás az előadásban, ahogy a zenész molyol, kiegyensúlyozza a dobokat, tépi az elektromos gitár húrjait, hasal az effektek között. Kíméletlenül lelepleződik itt minden, zenész és táncos is lesöpri magáról a fölösleget.

Trafó, március 6.

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.