Színház

Milena Marković: Babahajó

  • Sisso
  • 2015. október 17.

Színház

Juhász Nóra díszletei és Terhes Sándor színészi játéka sokat segítettek abban, hogy az aránytalanul hosszúra nyúlt részeket is át­vészeljem, ne forduljak be teljesen, és így olyan dolgokat láthassak, amiket és ahogy máshol nem. Ami mégiscsak az egyik legjobb dolog, ami a kortárs színháztól remélhető.

Vajdai Vilmos néha reménytelenül nagyszabású elgondolásai most egy „revüszínpadon” érvényesülhettek, és kitombolhatták magukat. Az alapmű tökéletes választás ehhez: Milena Marković kortárs szerb drámaíró provokatív, feminista punkdrámája a nő társadalmi helyzetével foglalkozik, egy idős korára alkoholistává lett festőnő rémálmoktól és súlyos veszteségektől kísért éle­tén keresztül, közismert gyermekmesék figuráival. A nőművész életútját kísérve alapvető társadalmi problémák kerülnek elő: szeretet nélküli gyerekkor, a nemi erőszak „elfogadott” formái, a sikertelen házasságok és a diszfunkcionális családok okozta mentális károk, a sérülten született gyerek – és így tovább. Az alkoholfüggés csak következmény, amin nem segít a fiatal képzőművészet-rajongók elismerése és szeretete sem.

Csak a látvány, a vizuális élmény, a zseniális festmények adhatnak feloldozást. A szöveges részek kíméletlenségét a többször abszurdba forduló szövegmondás mellett egy-egy sokkoló látvány oldja fel tehát. Az óriás és pszichedelikus Jancsi és Juliska színeváltozásainak hol hipnotizáló, tudatmódosító, hol kijózanító ereje van. A Castellucci-hatás kifogástalanul érvényesül. De azért az előadást még húzni kell.

TÁP Színház, Trafó, szeptember 11.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.