Színház

Milena Marković: Babahajó

  • Sisso
  • 2015. október 17.

Színház

Juhász Nóra díszletei és Terhes Sándor színészi játéka sokat segítettek abban, hogy az aránytalanul hosszúra nyúlt részeket is át­vészeljem, ne forduljak be teljesen, és így olyan dolgokat láthassak, amiket és ahogy máshol nem. Ami mégiscsak az egyik legjobb dolog, ami a kortárs színháztól remélhető.

Vajdai Vilmos néha reménytelenül nagyszabású elgondolásai most egy „revüszínpadon” érvényesülhettek, és kitombolhatták magukat. Az alapmű tökéletes választás ehhez: Milena Marković kortárs szerb drámaíró provokatív, feminista punkdrámája a nő társadalmi helyzetével foglalkozik, egy idős korára alkoholistává lett festőnő rémálmoktól és súlyos veszteségektől kísért éle­tén keresztül, közismert gyermekmesék figuráival. A nőművész életútját kísérve alapvető társadalmi problémák kerülnek elő: szeretet nélküli gyerekkor, a nemi erőszak „elfogadott” formái, a sikertelen házasságok és a diszfunkcionális családok okozta mentális károk, a sérülten született gyerek – és így tovább. Az alkoholfüggés csak következmény, amin nem segít a fiatal képzőművészet-rajongók elismerése és szeretete sem.

Csak a látvány, a vizuális élmény, a zseniális festmények adhatnak feloldozást. A szöveges részek kíméletlenségét a többször abszurdba forduló szövegmondás mellett egy-egy sokkoló látvány oldja fel tehát. Az óriás és pszichedelikus Jancsi és Juliska színeváltozásainak hol hipnotizáló, tudatmódosító, hol kijózanító ereje van. A Castellucci-hatás kifogástalanul érvényesül. De azért az előadást még húzni kell.

TÁP Színház, Trafó, szeptember 11.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."