rés a présen: Alkotóként hol kezdted a színházi életedet?
Tana-Kovács Ágnes: A CORPUS Pantomim Együttes szólistájaként M. Kecskés Andrásnál - Nagy Józseffel, Mándy Ildikóval, Goda Gáborral együtt. Innen alapítottuk az Artust, ahol évekig játszottam, de gerincsérülés miatt fel kellett adnom táncosi ambícióimat. A "színpadról leesve" mellette dolgoztam tovább, rendezést tanultam, darabokat írtam, filmeztem, jelmezt terveztem, a CASUS (kortárs művészeti menedzserek kollégiuma) egyik alapítójaként tanítottam.
rap: Mióta működsz együtt a Szkénével?
TKÁ: Mint néző tizenéves koromtól tülekedtem, hogy bejussak különböző előadásokra. Fesztiválok, legendás rendezések tanúja voltam, később sokat játszottam is a világot jelentő szürke szkénés szőnyegen. Több száz előadást láttam, kibontakozni és elvérezni társulatokat, színészeket, társulatvezetőket. Sok éjszakát töltöttem itt munkával, vitákkal, filozofálással.
rap: Milyen társulatok határozzák meg ma a hely karakterét?
TKÁ: Pintér Béla és Társulata jelenléte magasra teszi a mércét. Azon vagyunk, hogy senki ne ez alatt akarjon átbújni. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Nézőművészeti Kft., a Neptun Brigád, a HOPPart felvette már a kesztyűt. A kortárs tánc is egyre dominánsabb, van táncműhelyünk, iskolai tantermi programunk. Koncertek, kiállítások, flashmob akciók, Jövőtánc sorozat. Nagyon feszes a program.
rap: Milyen lett a felújítás után a színház, változott-e az amúgy is karakteres építmény?
TKÁ: Itt lebegünk ég és föld között - ahogy Pintér Béla mondta egyszer. Az előtéri kávézó hatalmas ablakkal néz a Dunára, előtte ez el volt falazva. Minden megújult! Minden szigorú európai mércének megfelel most a Szkéné, az amatőr színpadi miliőnek nyoma sincs.
rap: Min alapszik az együttműködés az új igazgatóval, aki "örökölt" téged?
TKÁ: A színházban történt változás - miközben kihívást jelentett - félelemmel töltött el. Amikor először találkoztam Németh Ádámmal, első kérdése ez volt: Nagyon félsz? Így rögtön megnyugodtam. Művészeti koncepcióval, szakmai kérdésekben segítem a közös munkát, míg ő a financiális alapok előteremtésén, a színház strukturális felépítésén dolgozik. Rendszerekben gondolkodik, ellentétben velem, aki inkább álmodozó vagyok.
rap: Miből tartjátok fenn magatokat a nehezedő körülmények ellenére?
TKÁ: Edzésben vagyunk. Mi is főképp az NKA és a Nefmi (ma már Emmi) pályázataira hagyatkozunk, a társaságiadó-kedvezménnyel igénybe vehető támogatással (TAO) és a jegybevétellel kiegészítve. De mivel a 2012. évi működési támogatásokat még nem fizették ki, marad az alkímia.
rap: Mik a tervek az új évadra?
TKÁ: Pintér Béla és Társulata nemsokára ünnepli a Parasztopera 250. előadását, amely épp tíz éve debütált nálunk. Szeptember 14-én mutatja be a Vádli aKépmutatók cselszövését, 28-án a Pintér Béla és Társulata A 42. hét c. előadást, október 4-én az Orlai Produkció a Blackbirdöt. Novemberben Gemza Péter rendezése, a Mint a fagyöngy látható, tavasszal Horváth Csaba készít darabot Agota Kristof A nagy füzet című könyve alapján, valamint a tatabányai Jászai Mari Színházzal és a nézőművészetisekkel közösen a Gengszterek fogadója premierje várható. És még japán vendégünk is lesz!
