"Minden megújult"

Tana-Kovács Ágnes, a Szkéné művészeti vezetője

  • rés a présen
  • 2012. október 13.

Színház

rés a présen: Alkotóként hol kezdted a színházi életedet?

Tana-Kovács Ágnes: A CORPUS Pantomim Együttes szólistájaként M. Kecskés Andrásnál - Nagy Józseffel, Mándy Ildikóval, Goda Gáborral együtt. Innen alapítottuk az Artust, ahol évekig játszottam, de gerincsérülés miatt fel kellett adnom táncosi ambícióimat. A "színpadról leesve" mellette dolgoztam tovább, rendezést tanultam, darabokat írtam, filmeztem, jelmezt terveztem, a CASUS (kortárs művészeti menedzserek kollégiuma) egyik alapítójaként tanítottam.

rap: Mióta működsz együtt a Szkénével?

TKÁ: Mint néző tizenéves koromtól tülekedtem, hogy bejussak különböző előadásokra. Fesztiválok, legendás rendezések tanúja voltam, később sokat játszottam is a világot jelentő szürke szkénés szőnyegen. Több száz előadást láttam, kibontakozni és elvérezni társulatokat, színészeket, társulatvezetőket. Sok éjszakát töltöttem itt munkával, vitákkal, filozofálással.

rap: Milyen társulatok határozzák meg ma a hely karakterét?

TKÁ: Pintér Béla és Társulata jelenléte magasra teszi a mércét. Azon vagyunk, hogy senki ne ez alatt akarjon átbújni. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Nézőművészeti Kft., a Neptun Brigád, a HOPPart felvette már a kesztyűt. A kortárs tánc is egyre dominánsabb, van táncműhelyünk, iskolai tantermi programunk. Koncertek, kiállítások, flashmob akciók, Jövőtánc sorozat. Nagyon feszes a program.

rap: Milyen lett a felújítás után a színház, változott-e az amúgy is karakteres építmény?

TKÁ: Itt lebegünk ég és föld között - ahogy Pintér Béla mondta egyszer. Az előtéri kávézó hatalmas ablakkal néz a Dunára, előtte ez el volt falazva. Minden megújult! Minden szigorú európai mércének megfelel most a Szkéné, az amatőr színpadi miliőnek nyoma sincs.

rap: Min alapszik az együttműködés az új igazgatóval, aki "örökölt" téged?

TKÁ: A színházban történt változás - miközben kihívást jelentett - félelemmel töltött el. Amikor először találkoztam Németh Ádámmal, első kérdése ez volt: Nagyon félsz? Így rögtön megnyugodtam. Művészeti koncepcióval, szakmai kérdésekben segítem a közös munkát, míg ő a financiális alapok előteremtésén, a színház strukturális felépítésén dolgozik. Rendszerekben gondolkodik, ellentétben velem, aki inkább álmodozó vagyok.

rap: Miből tartjátok fenn magatokat a nehezedő körülmények ellenére?

TKÁ: Edzésben vagyunk. Mi is főképp az NKA és a Nefmi (ma már Emmi) pályázataira hagyatkozunk, a társaságiadó-kedvezménnyel igénybe vehető támogatással (TAO) és a jegybevétellel kiegészítve. De mivel a 2012. évi működési támogatásokat még nem fizették ki, marad az alkímia.

rap: Mik a tervek az új évadra?

TKÁ: Pintér Béla és Társulata nemsokára ünnepli a Parasztopera 250. előadását, amely épp tíz éve debütált nálunk. Szeptember 14-én mutatja be a Vádli aKépmutatók cselszövését, 28-án a Pintér Béla és Társulata A 42. hét c. előadást, október 4-én az Orlai Produkció a Blackbirdöt. Novemberben Gemza Péter rendezése, a Mint a fagyöngy látható, tavasszal Horváth Csaba készít darabot Agota Kristof A nagy füzet című könyve alapján, valamint a tatabányai Jászai Mari Színházzal és a nézőművészetisekkel közösen a Gengszterek fogadója premierje várható. És még japán vendégünk is lesz!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.