Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen

Kulcsár Viktória színháztörténész, színházi menedzser, a Füge elnöke

  • rés a présen
  • 2012. október 13.

Színház

rés a présen: Mikor és hogyan vonzott magához a színház?

Kulcsár Viktória: A középiskola után, amikor dönteni kellett a pályaválasztásról. Jelmeztervező szerettem volna lenni, de mivel a Képzőművészetin abban az évben nem indult látványtervező évfolyam, Veszprémbe jelentkeztem a színháztudomány tanszékre. Az egyetem után néhány évvel a Színháztörténeti Intézetbe kerültem, hivatalosan innen indult a színházi pályám 2005-ben.

rap: Milyen színházakkal dolgoztál együtt, milyen projektjeid voltak?

KV: Első nagy projektem az Ökosztüm című ruhademonstráció volt, aminek kapcsán mindent kipróbálhattam, terveztem ruhákat, társrendeztem és szerveztem a vidéki turnéját, sőt a kifutón is megjelentem. Talán ennek a projektnek is köszönhetem, hogy munkatársa lettem a Természetes Vészek Kollektívának. Ebben az évben csatlakoztam a TÁP Színházhoz is produkciós vezetőként. A velük töltött elmúlt öt évben sokat tanultam arról, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.

rap: Egy új befogadó hely megnyitására készültök ettől a szezontól. Mesélj róla!

KV: A Jurányi Inkubátor és Produkciós Ház az elmúlt hét év szakmai tapasztalatainak "tető alá hozása". Amióta a független színházakkal dolgozom, folyton az izgat, hogy lehetne együttés hatékonyabban létezni. Mi az, amit közösen jobban tudunk megvalósítani az egyre nehezebb gazdasági helyzetben? Ezen az elven jött létre a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület, azaz a Füge mint ernyő- és produkciós szervezet, amellyel két éve dolgozunk azon, hogy összefogjunk alkotókat, csapatokat akár csak egy-egy projekt kapcsán. Ennek az együtt gondolkodásnak és összefogásnak a végállomása az inkubátorház. Sok színházi alkotói műhely és civil szervezet egy helyen. Fontos, hogy ennek a háznak a szellemisége gyakorlati tapasztalaton alapul: mi az, amire a területnek igazán szüksége van, hogy valóban a minőségi munkára tudjon koncentrálni az egyre növekvő bürokratikus elvárások között.

rap: Miért Budán lesz?

KV: Mindenképpen frekventált és mégis budai helyen szerettem volna kialakítani ezt a központot. Sajnos nem bízom abban, hogy alkotókat, nézőket folyamatosan ki lehet csábítani peremkerületekbe, és abban sem, hogy a pesti túlkínálatban új értéket lehet még felmutatni, hiszen ott már minden van.

rap: Kik alkothatnak itt?

KV: A ház működése kicsit hasonló egy társasházhoz. Több mint 15 színházi és egyéb szervezet költözik be ősszel az állandó próbatermébe, irodájába vagy raktárába. Ezek a csapatok adják a ház arculatát, az általuk létrehozott produkciók és projektek határozzák meg a repertoárt. Nem befogadóhelyet hozunk létre, hanem egy alkotó- és produkciós házat, ami tulajdonképpen önmagából termeli ki a műsort. A változatosságra garancia a beköltöző csapatok sokszínűsége a TÁP Színháztól a Szputnyikon át a Tünet Együttesig. És az is, hogy például mi magunk, a Füge, is itt hozzuk létre majdúj bemutatóinkat különböző színházi formációkkal.

rap: Mennyire tudtok előre tervezni? Kik támogatják a helyet?

KV: A bérleti szerződésünk öt évre szól, és ezután további öt évre meghosszabbítható; aközszolgálati szerződésünk - amelynek keretében támogatást kapunk a bérleti díjra - egyelőre csak három évre érvényes, ennek meghosszabbítása lehet a hosszú távú működés alapja. Támogatónk Budapest Főváros Önkormányzata, az OSI és a MasterCard, amelyek már évek óta támogatják a független színházi szektort. Bízunk benne, hogy a minisztériumtól nyerünk működési támogatást. Mindez segít a projekt elindulásában, de további szponzorokat, támogatókat kell találnunk a fenntarthatóság érdekében.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.