Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen

Kulcsár Viktória színháztörténész, színházi menedzser, a Füge elnöke

  • rés a présen
  • 2012. október 13.

Színház

rés a présen: Mikor és hogyan vonzott magához a színház?

Kulcsár Viktória: A középiskola után, amikor dönteni kellett a pályaválasztásról. Jelmeztervező szerettem volna lenni, de mivel a Képzőművészetin abban az évben nem indult látványtervező évfolyam, Veszprémbe jelentkeztem a színháztudomány tanszékre. Az egyetem után néhány évvel a Színháztörténeti Intézetbe kerültem, hivatalosan innen indult a színházi pályám 2005-ben.

rap: Milyen színházakkal dolgoztál együtt, milyen projektjeid voltak?

KV: Első nagy projektem az Ökosztüm című ruhademonstráció volt, aminek kapcsán mindent kipróbálhattam, terveztem ruhákat, társrendeztem és szerveztem a vidéki turnéját, sőt a kifutón is megjelentem. Talán ennek a projektnek is köszönhetem, hogy munkatársa lettem a Természetes Vészek Kollektívának. Ebben az évben csatlakoztam a TÁP Színházhoz is produkciós vezetőként. A velük töltött elmúlt öt évben sokat tanultam arról, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.

rap: Egy új befogadó hely megnyitására készültök ettől a szezontól. Mesélj róla!

KV: A Jurányi Inkubátor és Produkciós Ház az elmúlt hét év szakmai tapasztalatainak "tető alá hozása". Amióta a független színházakkal dolgozom, folyton az izgat, hogy lehetne együttés hatékonyabban létezni. Mi az, amit közösen jobban tudunk megvalósítani az egyre nehezebb gazdasági helyzetben? Ezen az elven jött létre a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület, azaz a Füge mint ernyő- és produkciós szervezet, amellyel két éve dolgozunk azon, hogy összefogjunk alkotókat, csapatokat akár csak egy-egy projekt kapcsán. Ennek az együtt gondolkodásnak és összefogásnak a végállomása az inkubátorház. Sok színházi alkotói műhely és civil szervezet egy helyen. Fontos, hogy ennek a háznak a szellemisége gyakorlati tapasztalaton alapul: mi az, amire a területnek igazán szüksége van, hogy valóban a minőségi munkára tudjon koncentrálni az egyre növekvő bürokratikus elvárások között.

rap: Miért Budán lesz?

KV: Mindenképpen frekventált és mégis budai helyen szerettem volna kialakítani ezt a központot. Sajnos nem bízom abban, hogy alkotókat, nézőket folyamatosan ki lehet csábítani peremkerületekbe, és abban sem, hogy a pesti túlkínálatban új értéket lehet még felmutatni, hiszen ott már minden van.

rap: Kik alkothatnak itt?

KV: A ház működése kicsit hasonló egy társasházhoz. Több mint 15 színházi és egyéb szervezet költözik be ősszel az állandó próbatermébe, irodájába vagy raktárába. Ezek a csapatok adják a ház arculatát, az általuk létrehozott produkciók és projektek határozzák meg a repertoárt. Nem befogadóhelyet hozunk létre, hanem egy alkotó- és produkciós házat, ami tulajdonképpen önmagából termeli ki a műsort. A változatosságra garancia a beköltöző csapatok sokszínűsége a TÁP Színháztól a Szputnyikon át a Tünet Együttesig. És az is, hogy például mi magunk, a Füge, is itt hozzuk létre majdúj bemutatóinkat különböző színházi formációkkal.

rap: Mennyire tudtok előre tervezni? Kik támogatják a helyet?

KV: A bérleti szerződésünk öt évre szól, és ezután további öt évre meghosszabbítható; aközszolgálati szerződésünk - amelynek keretében támogatást kapunk a bérleti díjra - egyelőre csak három évre érvényes, ennek meghosszabbítása lehet a hosszú távú működés alapja. Támogatónk Budapest Főváros Önkormányzata, az OSI és a MasterCard, amelyek már évek óta támogatják a független színházi szektort. Bízunk benne, hogy a minisztériumtól nyerünk működési támogatást. Mindez segít a projekt elindulásában, de további szponzorokat, támogatókat kell találnunk a fenntarthatóság érdekében.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.