Őszintétlenség lenne, és alighanem hiba is, máshonnan kezdeni: ő volt Homer Simpson magyar hangja, és ő volt Kémeri doktor is. Hiszen ezek az alakítások idézik fel a legérzékletesebben Székhelyi József figurateremtő tehetségét – és a közszeretetet, amely évtizedeken át kísérte a színész útját.

Játszott természetesen veretes klasszikus szerepeket is, volt országgyűlési képviselőjelölt a Terézvárosban és színigazgató Szegeden. Székhelyi József majdnem minden volt pályafutása során, s játszott majdnem mindenhol: Kecskeméten és Sopronban, a Nemzetiben és a Madáchban, a Vidám Színpadon és Veresegyházán, no és persze a televízióban. Abban a régi királyi tévében, amely színházi közvetítések, tévéjátékok és szakmányban gyártott telepódium-kabarék révén teljes színésznemzedékeket tett a nézők meghitt ismerőseivé, sőt szinte családtagokká.

Fotó: MTI

Így történt ez a Színművészetit 1971-ben elvégző Székhelyi Józseffel is. Dadogó-hebegő, frenetikusan slemil figurái nélkül éveken-évtizedeken át elképzelhetetlen lett volna bármely vidám esti összeállítás, régről elővett bohózat. Vérbő komikus volt, a szemérmetlen játékkedvben és a nevettetés áldott öncélúságában Körmendi János, Márkus László vagy Haumann Péter egyenrangú partnere. Tökélyre vitte a bohózati zavartságot, a kínos elakadások és pánikszerű begyorsítások háromdimenziós emberábrázolását. A pampák bikája című Nóti-bohózatban mint félősen szerény főpincér rendre a haját megérintve indította parolára a kezét: a tenyérizzadást talán még sosem játszották el ötletesebben és hatásosabban.

S miközben Székhelyi maga volt a cingár slemilség, valamiképp a sosemvolt békebeli világ eleganciáját is elénk tudta idézni. Igaz, sosem bokacsattogtatós merevséggel, hanem inkább pestiesen, lazult kávéházi modorban. Ez tette őt alkalmas tánctanárrá (Én táncolnék veled), és persze mindenekelőtt ez a fesztelenül polgárias hitel adott értelmet az 1986-os Kémeri-sorozatnak is. Székhelyi ideális pesti link volt, zsirárdikalappal a fején vagy anélkül, zsúron és tetthelyen egyaránt helytállva.

Kémeri bohémes figurája elképzelhetetlen Székhelyi egyszerre érzelmes és szemtelenül konfidens, fürkésző tekintete nélkül. Homer Simpson viszont értelemszerűen csupán a hangját kaphatta a magyar színésztől. Túlbecsülhetetlen hozzáadott érték volt ez a hang: Homer dühös „doh”-i a magyar rajzfilmszinkron csúcsairól visszhangzottak. Beszédes tény, hogy amikor egy ízben, mindössze egyetlen epizód erejéig Csuja Imre ugrott be A Simpson család magyar hangjainak összeszokott csapatába, az ugyancsak hatalmas szinkronrutinú kolléga nem tudta pótolni Székhelyit.

Székhelyi József életének utolsó éve, a tüdőrákkal folytatott egyenlőtlen küzdelme a nyilvánosság előtt zajlott. A közszeretet, amelyet a mára rég megzápult emlékű politikai támadások sem tudtak érdemben apasztani, igazolta a privát szemérem végső felfüggesztését. A Kémeri utolsó epizódjának legutolsó jelenetében a Kémeri házvezetőnőjét és nyomozótársát alakító Tábori Nóra épp a doktor sírjától távozik, s mi látjuk, amint a temető kapujában ott ül Székhelyi József szakállas, vak koldusnak maszkírozva. Feltámadunk, mondta akkor a sorozat címszereplője, alighanem már a reménybeli folytatás felé kacsintva. A folytatás akkor elmaradt, ahogyan most elmaradt a csoda is.