A cseh bábjátszás története

Elálló fafülek

  • Teller Katalin
  • 2018. augusztus 26.

Színház

Kaiser, Karfiol, Kočka, Škoda, Novák, Kašpárka, 29471 és 29472, valamint Trnka és Alfa – nem kolbászról, zöldségről, autóról és földönkívüliekről van szó, hanem a Plzeňben található bábmúzeum fontos szereplőiről.

A Plzeň főterén álló Muzeum Louteknek és az innen mintegy kétszáz kilométerre található chrudimi bábmúzeumnak köszönhetően Csehország bátran állíthatja, hogy az egy négyzetkilométerre eső bábmúzeum-sűrűség nemcsak a régióban, de világviszonylatban is itt a legnagyobb. Ez persze nem véletlen: 2016 óta az UNESCO világörökség-listáján szerepel a cseh és szlovák bábjátszás, melynek gazdag történeti hagyományáról nemcsak a két intézmény, hanem számos magángyűjtemény és rengeteg amatőr társulat fáradhatatlan működése is tanúskodik.

Fricska a Habsburgoknak

Kaiser, Karfiol és Kočka – e családok vándorbábszínházai a 18. század második felétől komoly konkurenciát támasztottak a Plzeň városában és környékén vendégeskedő angol, német és talján komédiásoknak. Nemcsak mert olcsóbban szórakoztatták a népet, hanem mert ezt csehül tették, a Habsburgok megfricskázásától sem visszariadva, ami nem kis szerepet játszott a helyiek nemzeti identitásának erősítésében. Holott a repertoár ugyancsak transznacionális volt: mint sok más mutatványosnál, Don Juan és Faustus doktor kalandjai itt is kasszasikerként futottak, ugyanakkor a helyi humor beemelésével, jó pár népies darabbal és főként a virtuózan megmunkált marionettekkel (a korabeli mesterek barokk kegytárgyakon gyakoroltak) a társulatok joggal számíthattak az éledő nemzet elismerésére. A plzeňi bábmúzeum egyik legizgalmasabb darabja a három férfi és három női tagot számláló, 1855-ben kreált népi bábtáncegyüttes, amelyet egyetlen bábos mozgathatott, és amelynek játékát egy nemrég készült videofelvételen látni is lehet.

 

Emléktábla Kašpárkának

A 19. század végére annyira jövedelmezőnek bizonyult a műfaj, hogy a mézeskalács-készítő Čeněk Škoda a péksége udvarán tekintélyes színpadot állított fel, amelyen közel félméteres bábukkal – erőművészekkel, bohócokkal, katonákkal, papokkal – szórakoztatta 2 krajcárért, azaz egy deci tej áráért a nagyérdeműt. A színpadot a múzeum rekonstruálta, gombnyomásra végig is libeg-forog néhány marionett az akkori világot jelentő deszkákon – igaz, csak a látogató kisebb szívinfarktusa után, mert a mozgó kulissza komoly dérrel-dúrral vált színt, ráadásul rezesbanda-kíséretet is kapunk.

A plzeňi amatőr bábjátszás igazi fénykorát azonban egy másik vállalkozás harangozta be: 1913-ban néhány, a gyermekjóléti akciók mellett elkötelezett hölgy megalapította az úgynevezett LDFO-t, az üdülőtelepek bábszínházát, ahol a kezdeményezés szellemével némileg ellentétben főként felnőttelőadásokat rendeztek. Ennek vezetését egy évvel később az egyébként konkurensként a városba érkező bábos, Karel Novák vette át, aki egészen 1927-ig irányította a társulatot, és aki kinevelte azt a bábművészt, akinek két és fél emblematikus figurát is köszönhet a műfajtörténet. Az iparművész és színpadtervező, de valójában polihisztor Josef Skupa ugyanis kihasználva azt a háború- és Habsburg-ellenes hangulatot, amely 1917-re eluralkodott a cseh közéletben (is), megteremtette az úgynevezett Forradalmi Paprikajancsit, atyai nevén Kašpárkát, aki egy hónappal a Cseh–Szlovák Köztársaság kikiáltása előtt hatalmas pompával temette el a Monarchiát. Ezért Kašpárka még egy emléktáblát is kapott a nagy esemény tizedik évfordulóján. De ami igazán híressé tette Skupát, az egy kopasz, elálló fülű, dülledt szemű, frakkos bábfigura volt, aki 1919-ben született, majd 1926-ban – egy bábos kolléga jóvoltából – egy hasonlóan megnyerő külsejű, ráadásul elviselhetetlen fejhangon beszélő gyerekkísérőt is kapott. Spejbl és Hurvínek örök érvényű párosát kezdetben Skupa keltette életre egy személyben; az atyai, tanárosan lekezelő okoskodás és az álnaiv gyermeki kérdésözön nemzedéki konfliktusát nemcsak klasszikus párbeszédes jelenetekben mutatta meg, hanem kabarékra, bábrevükre és rádiójátékra is adaptálta. Bár Skupa 1930-ban megalapította a prágai állandó bábszínházat, a plzeňi székhelyű Spejbl és Hurvínek kettőssel (amely ekkor kiegészült Máničkával, Hurvínek barátnőjével), szókimondó társadalomkritikus darabokkal egészen 1943-ig vándorolt az országban, míg az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt le nem tartóztatta a Gestapo.

Skupa 1957-ben halt meg, de a két fafigura mindmáig a cseh bábjátszás nemzetközi védjegye maradt. Erre persze alaposan épít is a múzeum: mindent és mindenkit megelőzve láthatjuk az eredeti figurákat, és értesülhetünk egyéb jelenlétükről is, ugyanis képeslapként, gyerekkönyvként és festményként is újjáéledtek. Sőt, a kronologikus rendezés megfelelő pontján a televíziós feldolgozásból is kap a látogató, továbbá megcsodálhatjuk Hurvínek lábpedálos gyerekautóját, valamint az életnagyságban reprodukált nappali szobát is. Az ötvenes évekbeli, Magyarországot is elérő vendégjátékaik népszerűségét a történeteikből készült tévésorozat fejelte meg, amelyből a nyolcvanas években az államszocialista blokk valamennyi országának cseperedő nemzedéke okulhatott. A duó halhatatlansága aztán 1997-ben már-már asztronómiai magasságokba emelkedett, ugyanis két aszteroidát, a 29471. és a 29472. számút is elnevezték róluk a kisbolygóövben.

Embernagyság

De vissza a plzeňi deszkákra, ahonnan a 20. századi cseh bábjátszás másik emblematikus alakja is indult. Akárcsak Skupa, a festő, szobrász, grafikus Jiří Trnka is az LDFO kötelékében kezdett dolgozni, ahol gyerek- és felnőtt­előadások marionettjeinek sokaságát állította elő – a háború után aztán Prágában, saját animációs stúdiójában teremtette meg a bábfilm műfaját, jellegzetesen nyúlánk, visszafogottan dekoratív figurákat szerepeltetve. Trnka formakezelése nem kis hatást gyakorolt az 1966-ban alapított, máig működő plzeňi Alfa bábszínházra, amely marionettek mellett kesztyűbábos és embernagyságú figurákkal is dolgozik, egyszerre szólítva meg a gyerek- és a felnőttközönséget, mi több, a társulat – a múzeumi kurátorok nagy örömére – tudatosan gyűjti és archiválja a műfaj kellékeit és dokumentumait. A bábok közül nem egy – legalábbis reprodukcióban – kipróbálható a múzeum kis bábszínháztermében, amely jó eséllyel az utódok keltetőjeként is működik. A múzeumlátogató már-már sajnálhatja, hogy nem áll épp pályaválasztás előtt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.