Nekrológ

Nem csak Rosencrantz és Guildenstern

Tom Stoppard (1937–2025)

  • Upor László
  • 2025. december 17.

Színház

Az egyik legbölcsebb és leghumánusabb drámaíró. Volt. Az egyik legjátékosabb, legszellemesebb színpadi szerző. Volt. Élő klasszikus. Volt…

Mindenki tudta persze, hogy egyszer majd róla is múlt időben kell beszélnünk. Igaz, azt is régóta tudjuk, hogy Tom Stoppard minden túlélőt túlél majd.

Szünet, csend

Nem csak színpadi, de erős tévés, rádiós és filmes szerző is (volt). Elsőrangú hangjátékokat írt, nemigen akad közöttük, amely elkopott, megfakult, elértéktelenedett volna. A hangoskönyvek és podcastek korában igazi reneszánszuk jöhet. S ha a filmek egységessé forgatott kép- és történetgombolyagában nem szálazható is pontosan szét, melyik az ő fonala, számos forgatókönyvmunkájának legkiválóbbjaiban (Brazil, Szerelmes Shakespeare) világosan és téveszthetetlenül felismerhetők a „stoppardi jegyek”. Mik is ezek? Gyengéd gúny, absztrakció, abszurd látásmód? Csalafintán kanyarodó szófordulatok? Meglepetés és félreértés? Szerencsére Stoppard stoppardisága sem konstans, hanem folyamatosan változó.

Kis szünet. Jelenről, jövőről és az újításról

Mint minden rendes drámaíró, a jelennek írt. Mindennapi tevés-vevésünkön túl talán a színház az egyetlen, amelynek hivatásszerűen MUSZÁJ a mában (és persze: a máról és a mához) szólnia. Mégis törekszünk rá – szigorú tudatossággal vagy hányaveti nemtörődömséggel –, hogy olyat tegyünk le a mindenkori asztalra, ami nem porlad el egyhamar. Tom Stoppardnak ez minden kétségen felül sikerült. Sőt: azon kevesek egyike, akiknek hírnevére már tegnap örökre szóló pecsét került; életében sem az volt a kérdés, fennmarad-e a műve, hanem az, hogy abból mikor mit és hogyan érvényesít magához a majdani ma.

Az életmű jövője elkezdődött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.