Színház

NEM – De hogy nem?

  • Sisso
  • 2015. szeptember 6.

Színház

Az előadást Kocsis Pál végzős kaposvári színészosztályával és Zsigó Anna dramaturggal készítette Kárpáti Pál. Tavasszal bemutatták már a Patyolat PRÓBAüzemben, de két, elektronikus és dzsesszzenében egyaránt járatos zenész segítségével, rövid zsámbéki próbafolyamat után új formát nyert a mű.

Középpontjában a tavaly az ELTE gólyatáborában megesett, futó felháborodást keltő nemi erőszak áll, amelyet a táborszervező diákkép­viselet olyan arcátlanul kommunikált, hogy azonnal lehetett tudni, nem egyedi esetről van szó. Ahogy a köz- és tömegmédia nem közve­títi a valóságot, úgy alakulnak a tematikus kibeszélő csoportok az interneten, és gyarapodnak a társadalmi jelenségeket vizsgáló, füg­getlen dokumentarista színházak. Fészbukon, blogokon osztja meg történeteit a nép – szöveglelőhelyek szakdolgozathoz, irodalmi alkotásokhoz, és persze színházi előadáshoz is. Kárpáti és dramaturgja, illetve a társulat összegyűjtött – főleg a megerőszakoltak.blog.hu-ról – néhány megrázó vallomást. Mind arról szól, hogy az erőszaknak sosincs vége. Ömlenek a fizikai, szexuális és lelki természetű erőszakról szóló nyomasztó szövegek, de arra ügyel a rendezés, hogy változatos színházi, képzőművészeti és zenés megoldásoknak köszönhetően elviselhető távolságra kerüljenek, és összeálljanak előadássá. Retro írásvetítő, obszcén jogászkórus, fülsértő zene, szenvtelenségig lefokozott etűdök enyhítik a döbbenetet és a fájdalmat. Öt lány és egy fiú, csoportterápia, metálrequiem a köztünk, velünk, bennünk élő meggyalázottakért.

Zsámbéki Színházi Bázis, július 27.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."