Színház

Így, a szezon előtt arra gondoltam, hátha hívják még vendégjátékra hozzánk azt a magyar színházi előadást, amit a szezon végén láttam, és amelynek láttán nyáron hosszasan brávózott az avignoni fesztivál közönsége.

A híres Máté-Horvai-osztály tagjairól szóló zsámbéki előadás-sorozat idei címszereplője szabadúszóként tucatnyi színházban játszott, két évig a szombathelyi társulat tagja volt, most pedig második évadját kezdi a Vígszínházban.

Vonnék én le messzemenő következtetéseket abból, hogy a Turay Ida Színház "alvállalkozójaként" működő Spirit Színház A mizantróp című produkciójára nem bírták eladni a jegyeket Egerben, ezért elmaradt az előadás - de ezek a következtetések egyrészt a nyári játékok-fesztiválok átgondolatlan, pénzzabáló szerkezetét, másrészt a "mizantróp" mint darabcím és a közönség nyári igényeinek összefüggéseit érintenék, és nem a produkciót.

A cigánygyilkosságok (Szóról szóra) után egy másik tragikus történetet, a magyar oktatásügyét dolgozza fel a Magyarországon úttörőnek mondható dokumentarista társulat. Hétfőtől újra látható a Trafóban a Tanulni, tanulni, tanulni – mi még a tavaszi bemutató után beszélgettünk a társulat „kreatív producerével”.

Hármat szól a kakas, felröfög a disznó, s aztán máris megindulnak a táncos konyhai munkálatok Korláth grófék Dóm téri háztartásában. A nagyszínpadnyi konyha, a mindenki kezét-lábát unásig megégető sparhertek, a fazekak és lábasok körüli folytatólagos sertepertélés azután utóbb is végigkíséri Alföldi Róbert rendezését, többedszer is bizonyságát adva a művész praktikusság iránti erős hajlamának: ha egy mód van rá, hát készüljön el valami ételnemű (leves, fasírozott stb.) az előadás végeztére.

Előfordul olykor, hogy a kritikus nem a kész produkciót látja, hanem a próbafolyamat egyik-másik részét; az ilyesminek sok oka lehet, de következménye csak egy: ilyenkor nem írunk az adott előadásról.

Régen tervezzük ezt a beszélgetést, végül a színház japán vendégjátéka előtt sikerült sort keríteni rá. A Jógyerekek képeskönyvét viszik turnéra - de már folynak a két első bemutató próbái is. Indul az évad meg az ősz.

Megpróbáltunk utánajárni, milyen műsorpolitika, üzleti modell és öndefiníció szerint működnek a javarészt könnyed, zenés előadásokkal és vígjátékokkal operáló színházak - amelyek, mint kiderült, nem szeretik, ha szórakoztató színháznak hívják őket.

Nem azért jutott eszembe Székely Csaba drámájáról Csehov, mert szerepel benne egy orvos. Szerintem azért szerepel benne egy orvos, mert Székely Csabának is eszébe jutott Csehov.

Amíg a szomszédban a Négy férfi gatyában megy a nyári színpad műsorán, addig a balatonföldvári Kultkikötőben struktúrán kívüli színházi alkotócsoportok, színi egyetemisták vagy a budapesti Katona József Színház hoz létre új előadást, netán a remek színészek vezetésével minden évben megszervezett Összpróba felnőtt- és gyerektábor bemutatója látható.

Miközben odaföntről zuhognak ránk a különféle autokratikus és paternalista (nép)nevelési módszerek és parancsok - hogyan gondolkodjunk, mit szeressünk, mit tartsunk értéknek, hogyan neveljük gyerekeinket, miben higgyünk, mit ültessünk a kertünkbe, milyen újságot olvassunk, és milyen tévét nézzünk, és nem is sorolom tovább, pedig tudnám, a kultúrát, amely amúgy a maga indirekt módján a leghatékonyabb nevelési eszköz, magasról letojják "apáink".

Hogyan szólítsunk meg marginalizált társadalmi csoportokat a színház segítségével? Hat nap, 11 ország, különböző válaszok.