rés a présen: Van olyan, hogy gyerekkorától dramaturg akar lenni az ember?
Faragó Zsuzsa: Hatodikos koromban írtam egy mesejátékot az irodalomfüzetembe, fogalmam sincs, miféle meggondolásból, egy népmeséből, amiben az ördög volt a főszereplő. Azt hiszem, lényegében szerepet írtam magamnak. Színésznő akartam lenni, hát persze. De mindenki az akar lenni, aki színházban bármit csinál, még a férfi színészek is. A Fazekas-gimnáziumban csináltunk színpadot, de nagy bátran vezető nélkül, s amikor törvényszerűen becsődöltünk, Kovács Kriszta elhívta rendezőnek az anyukája egyik munkatársát, aki rendezőnek készült. Így rendezte meg nekünk Máté Gábor Déry Tibor Talpsimogatóját, és megrázó élményem, ahogy ceruzával a könyvben hatalmas lendülettel húzásokat csinált az enyhén poros, túlírt egyfelvonásosban. Ekkor láttam először dramaturgi munkát közelről.
rap: Melyek a legfontosabb szakmai állomásaid?
FZS: Játékszín, Zalaegerszeg, Miskolc. Ez a három meghatározó, többévados közszolgálati dramaturgság volt az első tizenöt évem és mindmáig a legjobb időszakom. Mindent a Játékszínben tanultam, lényegében Verebes Istvántól, munka közben. Telihay Péter, Galambos Péter, Simon Balázs - tőlük tanultam, őket tanítottam -, nagyon szerettem velük dolgozni, élni. A Sörgyári capriccio Miskolcon Telihayval, A kör négyszögesítése Simonnal Kecskeméten, a Feleségem története Galambossal Tatabányán - ezekre igazán büszke vagyok.
rap: Mániád az orosz irodalom. Miért?
FZS: Beleszerettem egy orosz fiúba Leningrádban, és miatta kikunyiztam egy egyéves moszkvai ösztöndíjat. Ahogy emlékszem, az orosz irodalom, de inkább a film már előtte is elbűvölt. A Művész Színház Stúdiójának óráin tapasztaltam meg, mi is valójában az a híres Sztanyiszlavszkij-módszer, csodálatosan jól tanították a színészeket, okosan, pontosan, szellemesen - nyoma sem volt a mi szövegcentrikus szemléletünknek. Ezzel párhuzamosan falni kezdtem minden orosz szöveget, bár főleg magyarul, mert annyira még nem tudtam a nyelvet. Aztán itthon már a fordításhoz is vettem a bátorságot.
rap: Épp a Karamazovokon dolgozol Laboda Kornéllal és egy alkalmi társulattal. Hogyan lehet Dosztojevszkijt korszerűsíteni?
FZS: Dosztojevszkijt a mához alakítani nehéz, mint egyébként minden orosz klasszikust. Nem azért, mert kevés az érintkezési pont a két kultúra között, hanem mert mindannyian tele vagyunk áhítattal, amikor ezek a nagy könyvek elénk kerülnek. Ha ezen az áhítaton túl tudunk jutni, akkor csodás felfedezéseket lehet tenni. AKaramazov testvérek például egy kacskaringós, sokindás mesefolyam, csodálatos mellékágakkal, fontos ismétlésekkel, humorral - csöppet sem az a sötét krimi, ahogyan emlékeztem én magam is rá.
rap: Hogyan tudja a dramaturg beleenni magát a produkcióba?
FZS: Jobban szeretem, és sokkal fontosabbnak tartom, hogy a produkciók eszik bele magukat az én életembe. Néha akár konkrét életmegoldásokat súgnak, néha a segítségükkel élek túl túlélhetetlen dolgokat. Ez elég finom része a színháznak.
rap: Mely munkáid vannak műsoron, mit láthatunk legközelebb, és vannak-e távolabbi terveid?
FZS: Táp Színház: Hogy élnek a halak a tengerben? (tulajdonképpen Periklész), Laboda Kornél, Stúdió K: Négyes-hatos, Forgács Péter, "dry Színpad, Szálinger Balázs: Hatódjon meg öt perc múlva, Bereczki Csilla rendezővizsgája. Ez a három készült az évad végén, ezekkel indul az új évad. Aztán ősszel a Bárkán Ödön von Horváth: Végítélet, Forgács Péter, Nyíregyházán Kleist: Az eltört korsó, Forgács, és a Mikroszkóp Színpadon Vinnai-Mozsik A humor forrása című kabaréja, Laboda. És hát a karamazov (sic!) októberi MU színházbeli bemutatója - aminek nyílt próbája július 14-én, a születésnapomon ment le Zsámbékon. Távolabbi terveim nincsenek. Nagyon vágyom vissza Moszkvába, dolgozni vagy csak egy kicsit körülnézni. Nem volna rossz tanítani sem, mert azt igazán nagyon élvezem, de egyre kilátástalanabb dolog egy túlszabályozott rendszerben tanítani doktori papír nélkül. Amit igazán szeretnék, az lehetetlen. Szeretnék újra, mint régen Zalaegerszegen, Miskolcon, egy társulat tagja lenni, hosszan, éveken át.
