Esemény

Parkinprogress Pannonhalmán

  • - urfi -
  • 2012. szeptember 28.

Színház

Az Arcus Temporum igazi luxusfesztivál. De nem ám a világi hívságok miatt: a zarándokházakban fellelhető szállás igényesen puritán, a kollégium amúgy derék menzája sem kapott Michelin-csillagot lapzártánkig, és a jegyárak is barátiak. Azért szinte pazarlóan fényűző ez a kilenc éve prosperáló szellemi vállalkozás, mert irreálisan sok munka van benne. A szervezők kiválasztanak egy kortárs sztárzeneszerzőt, párba állítják egy klasszikussal, felkérnek baromi jó zenészeket, akik külön ide, sokszor alkalmi társulásban készülnek el a produkcióval, miközben legtöbbször maga a zeneszerző segíti a munkájukat itt, Magyarországon. A programsorozat, amelynek műsorfüzetét is leginkább esszékötetnek mondanám, ezután kiegészül a két zenei világ egymásba olvasztása során lepárolt gondolati mag köré tekeredő rövidfilmekkel, kortárstánccal és képzőművészettel, és ebből az egészből lesz valami nagy egész; egyszeri, háromnapos Gesamtkunstwerk - amit megnéz és meghallgat összesen kétszáz ember. (Tavalyi tudósításunk: "Konzervet ritkán veszünk", Magyar Narancs, 2011. szeptember 8.)


Fotó: Kristóf Borbála

Idén mintha áramvonalasabb volna a program, részben, gondolom, gazdasági okokból; nincs tánc és installáció, jött viszont helyette valami nagyon idevaló. A Parkinprogress tipikus EU-s projekt: összművészeti és összeurópai és környezettudatos. Hat ország mindenféle művészei, mindig kicsit változó összetételben turnézzák körbe a kontinens zöldövezeteit, hogy egy-két hét alatt létrehozzanak valami helyspecifikusat és közöset. Szent Márton se ötölhetett volna ki ennél szebb egymásra találást: az Arcusnak épp ez a projekt kell, a Parkinprogressnek épp ez a hely. A végtermék végül nem aratott osztatlan sikert, de a formája is nagyon passzolt a koncepcióba: csoportosan sétálunk az éjjeli parkban, meglátunk egy műalkotást, kontemplálunk, és sétálunk tovább. A sötétben elővezetett meditatív bukdácsolást azonban rendre megzavarta, ahogy a magyar szervező, Hudi László és segítői tanárbácsis derűvel terelgették a nézőket. Inkább maradjon le a fél csoport a fő attrakcióról, de adassék meg a bóklászás szabadsága.

Ez a bizonyos attrakció lenyűgöző térhasználattal dolgozott: a kert feketeségéből lámpákkal hasítottak ki fényösvényeket, amelyeken aztán saját monológjukba feledkező alakok haladtak végig, mintegy a park különböző idősíkokban mozgó látogatói. A két magyar szereplő - mint azt előadás után megtudtam - egy szerzetes és az arborétum kertésze voltak: szerepeltetésük olyan nagyszerű ötlet, amely kifejezetten rosszul sült el - közhelyes szövegük ("Szeretem a csendet"; "A park az a hely, ahol találkozom Istennel" stb.) félrevitte az amúgy is hosszúra nyúlt, rosszul hangosított produkciót. Carl Hurtin viszont már a projektleírásával levesz a lábamról: terve, hogy "eltéríti, félreérti és félreértelmezi a Pannonhalmi Főapátság arborétumában talált tárgyakat, helyeket, jeleket"; és valóban, a meditációra használt labirintus-sétakör nála futópályává alakul, amelyen a közönség ovációjától kísérve rohan végig. Helyben készült videomunkáiból is az derül ki: Hurtin született performanszművész. De a magyarok között is találtunk kiemelkedőt: Zagyvai Sára vásznakra vetített, elsőre fotónak látszó videói a tinédzser- és a felnőttkor között álldogáló fiatalokról ugyanolyan megkapóak, mint az ösvényre vetített (Hudival közösen jegyzett) installációja, melyen egy mindig elmosódó, majd újra összeálló testű, meztelen nő próbál felkelni a földről.

Pannonhalma, augusztus 24.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.