Színház

Nemzeti kenderbolt

Budapesti Anarchista Színház (BASZ): Zöld Szofi

  • Herczog Noémi
  • 2015. március 6.

Színház

A kortárs színház általában nem a múzeum vagy a templom metaforáját választja, hanem a laboratóriumot – akárcsak a kristálymet­főzők.

Mostanáig mégsem a színház, hanem a tévésorozatok hálás témája volt a drogfőző, drogtermesztő családfő. A Breaking Bad első részében például a kötött pulcsis középiskolai kémiatanár megtudja, hogy rákos, ezért beszáll a legsötétebb kristálymetbizniszbe, hogy családja jövőjét biztosítsa. Az epizódok mellesleg sokat elárulnak arról, milyen magányos felelősséggel terheli önmagát egynémely családapa, és abba is belelátunk, hogy az amerikai egészségügyben a rák profi kezelésének költségeit lehetetlen tisztességes úton fedezni. A magyar színház Breaking Badje, a Zöld Szofi szintén a legális túlélés lehetetlenségét kapirgálja, amikor a nemzeti do­hány­boltok jelenségét járja körül.

A boltos elveszti tulajdonát, majdnem, mint a negyvenes évek végén. Az új üzemeltető, a Szalai család pedig előbb-utóbb tapasztalja, hogy csak akkor tud veszteség nélkül működni, ha suttyomban nemzeti kenderbolttá alakítja a méltatlanul elnyert üzlethelyiséget. (Az előadás idején a járókelők örömére vonatkozó cégérrel is kiegészül a Hátsó Kapu nevű kocsmaszínház kapuja.) Majd Szalaiék – a kender járulékos jótéteményeként – meggyógyítják a rákbeteg nagypapát.

A sokszereplős Szofi szereposztását lényegében három férfi és egy meglepetésvendég játssza. Női szereplők is vannak, de őket úgy kell elképzelni külsőleg és hanghordozásban, mint, mondjuk, a Brian életének Szűz Máriáját. A humor jellege a Szofit egyébként is rokonítja a Monty Pythonnal, akiknél szintén az alap­csapat játszik mindenkit, többnyire ordítóan mesterséges kosztümökben. A BASZ tagjai nagyon kevés eszközzel, szándékosan béna felszereléssel, bohócosan fehérre maszkírozott arccal játszanak. Szórakoztató színház, de ezzel még nem mondtunk semmit, hiszen szórakozni anélkül is lehet, hogy félrehúznánk a szánkat. Itt viszont nevetünk: nekem a Zöld Szofi a mai commedia dell’ arte, amely a szándékosan sematikus és didaktikus típusokkal képes megnevettetni. Egy elvont Pedrolinóhoz ugyan semmi közöm, de Sebő Ferenc rendezése nem a régi, kötelező szerepkörök másolására, muzealizálására törekszik: új, közéleti archetípusokat teremt.

Ez a közvetlen, közös közéleti szótárunkkal dolgozó, direkt fogalmazás adja a sit-com dialógokban íródott Szofi erejét. Ehhez egyik alapvető eszköze a ghosting: a nagypapát Sickratman (Paizs Miklós) alakítja; az előadás végi bonyodalmat amolyan deus ex machinaként vagy hagyományos fejedelemként elsimító Orbán Viktort pedig eredetileg Juhász Péter játszotta, most pedig a Kétfarkú Kutya Párt politikusa, Kovács Gergő. Mindkét esetben abból fakad a néző öröme, hogy egy ikonikus közszereplőt lát egészen másik szerepben, és a két ellentétes szerepkör egymásba olvad, egyszerre jelenik meg a színpadon. Orbán esetében pedig, a kétszeres politikusválasztásnak hála, biztosak lehetünk benne, hogy az előadó most nem azonosul a ráosztott szereppel. A ma­gán­életi szálak néha körülményesek, például a láthatatlan szomszédlánnyal, Marcsival folytatott hosszadalmas szerelmi monológok – ennek a színháznak az áthallások nélkül fogalmazó egyenesség az erőssége. A gyors reagálásnak köszönhetően egyetlen estére nyugodtan beépülhet például Viktor színpadi kézfogója Junckerrel.

Mindez a társulat nevével ellentétben nem akar szemléletváltást hozni és gyökerestül felforgatni mindent, csak éppen szuverén világlátást közvetíteni a rendes esti nevettetés közben, itt és most, amikor a poén hat. A BASZ egyébként a Szofinál sokkal kevésbé tradicionálisan értelmezi a színház szót egyes akcióiban. Ők fejlesztik pél­dául A Fekete György Kód nevű videojátékot: az apró, Kleopátra-frizurás MMA-vezér pendrive-figurává lényegül, amin megtalálhatók a nem túl bonyolult stratégiai játékok. Az egyikben például Fekete Györgynek kell visszautaznia a múltba, hogy visszamenőleg kedvére megváltoztassa a történelmet, és helyes irányba térítse. Rábírja Dalít, hogy egyenesítse ki az elfolyó órákat, vagy Banksyt, hogy ne firkálja össze a falat. A Szofi szép utópiája ennél szolidabb, itt csak egy élő közéleti szereplőt kell meggyőzni. Nem árulhatjuk el, sikerül-e – de az utópia szerint Orbán Viktor végül bocsánatot kér.

Hátsó Kapu, január 24.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.