Mostanáig mégsem a színház, hanem a tévésorozatok hálás témája volt a drogfőző, drogtermesztő családfő. A Breaking Bad első részében például a kötött pulcsis középiskolai kémiatanár megtudja, hogy rákos, ezért beszáll a legsötétebb kristálymetbizniszbe, hogy családja jövőjét biztosítsa. Az epizódok mellesleg sokat elárulnak arról, milyen magányos felelősséggel terheli önmagát egynémely családapa, és abba is belelátunk, hogy az amerikai egészségügyben a rák profi kezelésének költségeit lehetetlen tisztességes úton fedezni. A magyar színház Breaking Badje, a Zöld Szofi szintén a legális túlélés lehetetlenségét kapirgálja, amikor a nemzeti dohányboltok jelenségét járja körül.
A boltos elveszti tulajdonát, majdnem, mint a negyvenes évek végén. Az új üzemeltető, a Szalai család pedig előbb-utóbb tapasztalja, hogy csak akkor tud veszteség nélkül működni, ha suttyomban nemzeti kenderbolttá alakítja a méltatlanul elnyert üzlethelyiséget. (Az előadás idején a járókelők örömére vonatkozó cégérrel is kiegészül a Hátsó Kapu nevű kocsmaszínház kapuja.) Majd Szalaiék – a kender járulékos jótéteményeként – meggyógyítják a rákbeteg nagypapát.
A sokszereplős Szofi szereposztását lényegében három férfi és egy meglepetésvendég játssza. Női szereplők is vannak, de őket úgy kell elképzelni külsőleg és hanghordozásban, mint, mondjuk, a Brian életének Szűz Máriáját. A humor jellege a Szofit egyébként is rokonítja a Monty Pythonnal, akiknél szintén az alapcsapat játszik mindenkit, többnyire ordítóan mesterséges kosztümökben. A BASZ tagjai nagyon kevés eszközzel, szándékosan béna felszereléssel, bohócosan fehérre maszkírozott arccal játszanak. Szórakoztató színház, de ezzel még nem mondtunk semmit, hiszen szórakozni anélkül is lehet, hogy félrehúznánk a szánkat. Itt viszont nevetünk: nekem a Zöld Szofi a mai commedia dell’ arte, amely a szándékosan sematikus és didaktikus típusokkal képes megnevettetni. Egy elvont Pedrolinóhoz ugyan semmi közöm, de Sebő Ferenc rendezése nem a régi, kötelező szerepkörök másolására, muzealizálására törekszik: új, közéleti archetípusokat teremt.
Ez a közvetlen, közös közéleti szótárunkkal dolgozó, direkt fogalmazás adja a sit-com dialógokban íródott Szofi erejét. Ehhez egyik alapvető eszköze a ghosting: a nagypapát Sickratman (Paizs Miklós) alakítja; az előadás végi bonyodalmat amolyan deus ex machinaként vagy hagyományos fejedelemként elsimító Orbán Viktort pedig eredetileg Juhász Péter játszotta, most pedig a Kétfarkú Kutya Párt politikusa, Kovács Gergő. Mindkét esetben abból fakad a néző öröme, hogy egy ikonikus közszereplőt lát egészen másik szerepben, és a két ellentétes szerepkör egymásba olvad, egyszerre jelenik meg a színpadon. Orbán esetében pedig, a kétszeres politikusválasztásnak hála, biztosak lehetünk benne, hogy az előadó most nem azonosul a ráosztott szereppel. A magánéleti szálak néha körülményesek, például a láthatatlan szomszédlánnyal, Marcsival folytatott hosszadalmas szerelmi monológok – ennek a színháznak az áthallások nélkül fogalmazó egyenesség az erőssége. A gyors reagálásnak köszönhetően egyetlen estére nyugodtan beépülhet például Viktor színpadi kézfogója Junckerrel.
Mindez a társulat nevével ellentétben nem akar szemléletváltást hozni és gyökerestül felforgatni mindent, csak éppen szuverén világlátást közvetíteni a rendes esti nevettetés közben, itt és most, amikor a poén hat. A BASZ egyébként a Szofinál sokkal kevésbé tradicionálisan értelmezi a színház szót egyes akcióiban. Ők fejlesztik például A Fekete György Kód nevű videojátékot: az apró, Kleopátra-frizurás MMA-vezér pendrive-figurává lényegül, amin megtalálhatók a nem túl bonyolult stratégiai játékok. Az egyikben például Fekete Györgynek kell visszautaznia a múltba, hogy visszamenőleg kedvére megváltoztassa a történelmet, és helyes irányba térítse. Rábírja Dalít, hogy egyenesítse ki az elfolyó órákat, vagy Banksyt, hogy ne firkálja össze a falat. A Szofi szép utópiája ennél szolidabb, itt csak egy élő közéleti szereplőt kell meggyőzni. Nem árulhatjuk el, sikerül-e – de az utópia szerint Orbán Viktor végül bocsánatot kér.
Hátsó Kapu, január 24.
