Visszavonta pályázatát a Vidnyánszky Attila által támogatott másik jelölt. Interjúnk még a tegnapi hír előtt készült, de a tanulságai egyáltalán nem évültek el.
Beletörik-e a színész nyelve, ha egy este során többször is ki kell mondania, hogy „Hochroitzpointner”? Milyen hatással van az emberre az AC/DC? Miért megszívlelendő Harvey Keitel italreklámja? Az Örkény Színház művészével kitárulkozásról és írói vénáról, Montágh Imre zsenialitásáról és az autóvezetés színészi hasznáról is beszélgettünk.
Ma megjelenő lapszámunkban Nagy Zsolttal, az Örkény Színház jeles művészével olvasható – a politikától a kungfuig tartó – nagyinterjú. Rendszerkritikus részlet következik.
Ami nem érthető a ráció, a földi törvények, az evilág szintjén, arra ott vannak a metaforák, a költészet. De ha valami fájóan hiányzik a magyar színházkultúrából, hát az épp a költészet; a magyar színpad a realizmus fogságában alkot, gyakran inkább vergődik, ismert mintákat ismétel.
A vágyakozás, az őrületig jutó megszállottság színeit mutatja Soós Attila Orlandójában, ahol szabad az átjárás a nemi szerepek között. A Dollár Papa Gyermekei Csehov című előadásában Irina/Nyina szerepében az Ocsi csornije dallamára vall szerelmet Trigorinnak. Amióta elszerződött a Nemzetiből, függetlenként dolgozik nemzedéke egyik legkarakteresebb színésznője.
138 éve íródott. A problematika akár idejétmúlt is lehet: Nóra, a feleség, három gyermek anyja felismeri, hogy házasságában sosem fog önmagára találni, és kilép az ajtón, elhagyja a családot.
A szabadkai Desiré fesztivál idei alcíme: borderline. A sokféleképpen értelmezhető fogalom a legváltozatosabban és legradikálisabban Oliver Frljić és Urbán András előadásaiban kapott formát. Mindkettő sokkolóan hatott, pedig épp csak arról beszélt, ami van.
Lapunk megjelenése idején Magyarországon tartózkodik a színháztörténet óriása, Peter Brook; Csatamező című előadása látható a Trafóban. A 91 évesen is aktív rendező több mint 50 éve járt először nálunk, hatása akkor rendkívüli volt.