Musical

Valahol Európában

Színház

Jó vidéki előadás: habár félő, hogy az ilyen dicséret akár még bántónak is tűnhet, pláne mivel fővárosi produkciót illet – mégis így lehet a legérzékletesebben leírni Dés László első, mára klasszikussá vált musicaljének Hevesi Sándor téri színre­vi­telét. Merthogy a koreográfián, a gyermek- és kamaszszereplők lazább dresszírozásán meg a színészek esetlegesebb, olykor kissé idegenszerű zenés színpadi magaviseletén azokat a jegyeket ismerheti fel a néző, amelyek az alapvetően prózai irányú vidéki színházak musical-előadásait jellemzik. S voltaképpen ilyesféle jegynek tekinthető Nagy Viktor egész rendezése is a romokkal gazdagon megrakott és jószerint szünet nélkül forgatott színpadon, ahol Reviczky Gábor (mint Somlay Artúr, vagyishogy Simon Péter) kísérletet sem tesz arra, hogy kimozogja magát bájos-unt manírjaiból. Ezek a manírok a szerep javában amúgy rendben megtalálják a maguk helyét, a túlzó karmozdulatok pedig egyenesen illenek is egy karmester színpadi figurájához, s minthogy Reviczky az általunk látott előadáson nem tett érdemi kísérletet az éneklésre, így szerepének ebben a szakaszában is jutott némi tér a grimaszos és tódító gesztusok számára. A darab pedig mindeközben jól megélt a Pesti Magyar Színház színpadán, s többségükben Dés László számai is szépen érvényesülhettek, hiszen a Hosszú szerepében fellépő Pavletits Béla és a fiúruhás Éva, azaz Mahó Andrea egyaránt energikus és kulturált hangadással szólaltatta meg szóló- és együttes számait. (Még ha Hosszúnak a díszlet tetőpontjáról énekelt dala, a Miért van? enyhén meg is szenvedte a magaslati levegőt.) Ahogyan kellemesnek bizonyult a Kuksit alakító pöttöm gyerekszínész, Bősz Mirkó énekhangja is. Jóllehet az is igaz, hogy ez a kisfiú már pusztán a megjelenésével képes volt elérzékenyülésre késztetni a közönség egészét, nemre, életkorra és egyéni cinizmus-
szintre való tekintet nélkül.

Pesti Magyar Színház, december 9.

alá

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.