Musical

Valahol Európában

Színház

Jó vidéki előadás: habár félő, hogy az ilyen dicséret akár még bántónak is tűnhet, pláne mivel fővárosi produkciót illet – mégis így lehet a legérzékletesebben leírni Dés László első, mára klasszikussá vált musicaljének Hevesi Sándor téri színre­vi­telét. Merthogy a koreográfián, a gyermek- és kamaszszereplők lazább dresszírozásán meg a színészek esetlegesebb, olykor kissé idegenszerű zenés színpadi magaviseletén azokat a jegyeket ismerheti fel a néző, amelyek az alapvetően prózai irányú vidéki színházak musical-előadásait jellemzik. S voltaképpen ilyesféle jegynek tekinthető Nagy Viktor egész rendezése is a romokkal gazdagon megrakott és jószerint szünet nélkül forgatott színpadon, ahol Reviczky Gábor (mint Somlay Artúr, vagyishogy Simon Péter) kísérletet sem tesz arra, hogy kimozogja magát bájos-unt manírjaiból. Ezek a manírok a szerep javában amúgy rendben megtalálják a maguk helyét, a túlzó karmozdulatok pedig egyenesen illenek is egy karmester színpadi figurájához, s minthogy Reviczky az általunk látott előadáson nem tett érdemi kísérletet az éneklésre, így szerepének ebben a szakaszában is jutott némi tér a grimaszos és tódító gesztusok számára. A darab pedig mindeközben jól megélt a Pesti Magyar Színház színpadán, s többségükben Dés László számai is szépen érvényesülhettek, hiszen a Hosszú szerepében fellépő Pavletits Béla és a fiúruhás Éva, azaz Mahó Andrea egyaránt energikus és kulturált hangadással szólaltatta meg szóló- és együttes számait. (Még ha Hosszúnak a díszlet tetőpontjáról énekelt dala, a Miért van? enyhén meg is szenvedte a magaslati levegőt.) Ahogyan kellemesnek bizonyult a Kuksit alakító pöttöm gyerekszínész, Bősz Mirkó énekhangja is. Jóllehet az is igaz, hogy ez a kisfiú már pusztán a megjelenésével képes volt elérzékenyülésre késztetni a közönség egészét, nemre, életkorra és egyéni cinizmus-
szintre való tekintet nélkül.

Pesti Magyar Színház, december 9.

alá

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.