Jó vidéki előadás: habár félő, hogy az ilyen dicséret akár még bántónak is tűnhet, pláne mivel fővárosi produkciót illet – mégis így lehet a legérzékletesebben leírni Dés László első, mára klasszikussá vált musicaljének Hevesi Sándor téri színrevitelét. Merthogy a koreográfián, a gyermek- és kamaszszereplők lazább dresszírozásán meg a színészek esetlegesebb, olykor kissé idegenszerű zenés színpadi magaviseletén azokat a jegyeket ismerheti fel a néző, amelyek az alapvetően prózai irányú vidéki színházak musical-előadásait jellemzik. S voltaképpen ilyesféle jegynek tekinthető Nagy Viktor egész rendezése is a romokkal gazdagon megrakott és jószerint szünet nélkül forgatott színpadon, ahol Reviczky Gábor (mint Somlay Artúr, vagyishogy Simon Péter) kísérletet sem tesz arra, hogy kimozogja magát bájos-unt manírjaiból. Ezek a manírok a szerep javában amúgy rendben megtalálják a maguk helyét, a túlzó karmozdulatok pedig egyenesen illenek is egy karmester színpadi figurájához, s minthogy Reviczky az általunk látott előadáson nem tett érdemi kísérletet az éneklésre, így szerepének ebben a szakaszában is jutott némi tér a grimaszos és tódító gesztusok számára. A darab pedig mindeközben jól megélt a Pesti Magyar Színház színpadán, s többségükben Dés László számai is szépen érvényesülhettek, hiszen a Hosszú szerepében fellépő Pavletits Béla és a fiúruhás Éva, azaz Mahó Andrea egyaránt energikus és kulturált hangadással szólaltatta meg szóló- és együttes számait. (Még ha Hosszúnak a díszlet tetőpontjáról énekelt dala, a Miért van? enyhén meg is szenvedte a magaslati levegőt.) Ahogyan kellemesnek bizonyult a Kuksit alakító pöttöm gyerekszínész, Bősz Mirkó énekhangja is. Jóllehet az is igaz, hogy ez a kisfiú már pusztán a megjelenésével képes volt elérzékenyülésre késztetni a közönség egészét, nemre, életkorra és egyéni cinizmus-
szintre való tekintet nélkül.
Pesti Magyar Színház, december 9.
alá
