rés a présen: Sosem bántad meg, hogy magánszínházi vállalkozásba fogtál?
Orlai Tibor: Egyáltalán nem bántam meg, mert azzal foglalkozom, amivel teljes az életem. Olyan feladatokkal találom szembe magam nap mint nap, amelyek lehetővé teszik, hogy közgazdászként is művészi alkotófolyamatok részese lehessek. A színházi vállalkozással járatlan utakat jártunk be eddig, sok új, megoldandó helyzettel találkoztunk. Persze a magánszínházak most épp létbizonytalansággal küzdenek, de erre én mindig azt mondom, hogy egy fa alatt, egy szál gyertyával is lehet színházat csinálni.
rap: Mi az Orlai titka? Mitől működik?
OT: Nincs titok, csak elkötelezettség van, totális alázat a művészek és a közönség felé, a munka, a kölcsönös megbecsülés és a társadalmi érzékenység. Abban hiszek, hogy az igazgató semmivel nem több, mint bármelyik humán erőforrás a folyamatokban, a lényeg, hogy mindenki együtt, egy irányba húzzon. Nálunk nincs személyi kultusz, mert a saját területén mindenki sokkal jobb, mint én. Biztos vagyok benne, hogy én vagyok a legrosszabb öltöztető, díszletmunkás meg színész is. Egy feladatom van, hogy lehetőleg minden területre megtaláljam a mi konstellációnkban a legjobb embereket.
rap: Mik a fő szempontok egy rendező meghívásakor?
OT: Amikor Zöldi Gergely kollégámmal kialakítjuk az évadot, minden előadás esetében az optimális alkotók megtalálása a célunk. Sok esetben egy kész darabötlettel, sőt egy nagyjából elképzelt szereposztással kérjük fel a rendezőket, de a végső alkotógárda közös megállapodás eredménye. Többször előfordul, hogy elfogadjuk a rendezők darabötleteit is.
rap: Melyek voltak az igazán nagy sikerek az elmúlt pár évben?
OT: Nagyon nehéz kiemelni produkciókat, de az Egy őrült naplója Keresztes Tamással, Bodó Viktor rendezésében feltétlenül a sikerek közé tartozik. A Jurányiban megy, most is alig lehet rá jegyet kapni, és sok külföldi fesztiválra is eljutott. A monodrámák közül ki kell még emelnem az Egyasszonyt és A csemegepultos naplóját is. De megemlíteném a Leszámolás velem című előadást, amelyet szintén a Jurányiban játszunk, és kiemelkedő produkciónak tartok, ám a karcos tematikája miatt nem tud akkora közönséget vonzani. A Belvárosiban is van több nagyon sikeres produkciónk, mint a Second Life, a Valódi hamisítvány, a Párterápia, a Férjek és feleségek.
rap: Milyen bemutatókra készültök még az évadban?
OT: Két bemutató lesz a nagyon közeli jövőben. A Belvárosiban Novák Eszter rendezi a Széttépve című darabot Szabó Kimmel Tamással a főszerepben, aki ebben az egészen különleges előadásban új oldaláról mutatkozik meg. Február 22-től lesz látható ez a valós személyek igaz történetei alapján készült darab a függőségről, egyebek mellett a Doors, a Quimby és Elvis Presley dalaival, fényről és sötétségről.
Aztán február 23-án lesz a Jurányiban egy ősbemutató Kerékgyártó István Hurok című darabjából, amit Bagossy László rendez. A mű erős látlelet közéletünkről, alá- és fölérendeltségről, kapcsolatainkról és a társadalmunkat a mai napig meghatározó feudális rétegződésről. Tavasszal Molnár Ferenc vígjátékát, a Riviérát mutatjuk majd be. Egyet ígérhetek, nem állítjuk a feje tetejére a piramist, ma is érvényes molnári világot igyekszünk Benedek Miklós rendezésében a Belvárosi Színház színpadára vinni.
rap: Az egy dolog, hogy az ember szereti a színházat, amit csinál, de van-e különösen kedves színház még ezenkívül a számodra?
OT: Számomra minden színház kedves. Egy rossz előadásban is a szépet, a jót keresem, és mindenben a munkát és az alkotói szándékot látom. Talán a független társulatok munkái vannak rám a legnagyobb hatással, mert mint független pontosan tudom, milyen körülmények között, milyen emberi áldozatokkal születnek az előadások.
