ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nincs titok, csak elkötelezettség van”

Orlai Tibor producer, az Orlai Produkciós Iroda vezetője

  • rés a présen
  • 2019. március 21.

Színház

rés a présen: Sosem bántad meg, hogy magánszínházi vállalkozásba fogtál?

Orlai Tibor: Egyáltalán nem bántam meg, mert azzal foglalkozom, amivel teljes az életem. Olyan feladatokkal találom szembe magam nap mint nap, amelyek lehetővé teszik, hogy közgazdászként is művészi alkotófolyamatok részese lehessek. A színházi vállalkozással járatlan utakat jártunk be eddig, sok új, megoldandó helyzettel találkoztunk. Persze a magánszínházak most épp létbizonytalansággal küzdenek, de erre én mindig azt mondom, hogy egy fa alatt, egy szál gyertyával is lehet színházat csinálni.

rap: Mi az Orlai titka? Mitől működik?

OT: Nincs titok, csak elkötelezettség van, totális alázat a művészek és a közönség felé, a munka, a kölcsönös megbecsülés és a társadalmi érzékenység. Abban hiszek, hogy az igazgató semmivel nem több, mint bármelyik humán erőforrás a folyamatokban, a lényeg, hogy mindenki együtt, egy irányba húzzon. Nálunk nincs személyi kultusz, mert a saját területén mindenki sokkal jobb, mint én. Biztos vagyok benne, hogy én vagyok a legrosszabb öltöztető, díszletmunkás meg színész is. Egy feladatom van, hogy lehetőleg minden területre megtaláljam a mi konstellációnkban a legjobb embereket.

rap: Mik a fő szempontok egy rendező meghívásakor?

OT: Amikor Zöldi Gergely kollégámmal kialakítjuk az évadot, minden előadás esetében az optimális alkotók megtalálása a célunk. Sok esetben egy kész darabötlettel, sőt egy nagyjából elképzelt szereposztással kérjük fel a rendezőket, de a végső alkotógárda közös megállapodás eredménye. Többször előfordul, hogy elfogadjuk a rendezők darab­ötleteit is.

rap: Melyek voltak az igazán nagy sikerek az elmúlt pár évben?

OT: Nagyon nehéz kiemelni produkciókat, de az Egy őrült naplója Keresztes Tamással, Bodó Viktor rendezésében feltétlenül a sikerek közé tartozik. A Jurányiban megy, most is alig lehet rá jegyet kapni, és sok külföldi fesztiválra is eljutott. A monodrámák közül ki kell még emelnem az Egyasszonyt és A csemegepultos naplóját is. De megemlíteném a Leszámolás velem című előadást, amelyet szintén a Jurányiban játszunk, és kiemelkedő produkciónak tartok, ám a karcos tematikája miatt nem tud akkora közönséget vonzani. A Belvárosiban is van több nagyon sikeres produkciónk, mint a Second Life, a Valódi hamisítvány, a Párterápia, a Férjek és feleségek.

rap: Milyen bemutatókra készültök még az évadban?

OT: Két bemutató lesz a nagyon közeli jövőben. A Belvárosiban Novák Eszter rendezi a Széttépve című darabot Szabó Kimmel Tamással a főszerepben, aki ebben az egészen különleges előadásban új oldaláról mutatkozik meg. Február 22-től lesz látható ez a valós személyek igaz történetei alapján készült darab a függőségről, egyebek mellett a Doors, a Quimby és Elvis Presley dalaival, fényről és sötétségről.

Aztán február 23-án lesz a Jurányiban egy ősbemutató Kerékgyártó István Hurok című darabjából, amit Bagossy László rendez. A mű erős látlelet közéletünkről, alá- és fölérendeltségről, kapcsolatainkról és a társadalmunkat a mai napig meghatározó feudális rétegződésről. Tavasszal Molnár Ferenc vígjátékát, a Riviérát mutatjuk majd be. Egyet ígérhetek, nem állítjuk a feje tetejére a piramist, ma is érvényes molnári világot igyekszünk Benedek Miklós rendezésében a Belvárosi Színház színpadára vinni.

rap: Az egy dolog, hogy az ember szereti a színházat, amit csinál, de van-e különösen kedves színház még ezenkívül a számodra?

OT: Számomra minden színház kedves. Egy rossz előadásban is a szépet, a jót keresem, és mindenben a munkát és az alkotói szándékot látom. Talán a független társulatok munkái vannak rám a legnagyobb hatással, mert mint független pontosan tudom, milyen körülmények között, milyen emberi áldozatokkal születnek az előadások.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.