rés a présen: Monodrámával rukkoltál elő a Mozsárban. Miért fontos, hogy egyedül állj a színpadon?
Mészáros Piroska: Én másokkal együtt szeretek lenni a színpadon, mert akkor az a feladatom, hogy a többiekre figyeljek, velük beszéljek és rájuk reagáljak. A Call Girlben azért vagyok egyedül, mert saját történetet mesélek el, és a call centerben, ahol dolgoztam, nem dolgozott más színész rajtam kívül. Ugyanez az „egyedüllét” mutatkozik meg az előadásban. Egyébként vetítéseken keresztül többen is megjelennek az előadásban, de arcokat nem látunk. Ilyen ez a multis társas magány.
rap: Miért kellett szünetet tartanod a színészetben a Nemzeti és az eléggé sikeres csapatmunkák után?
MP: Nem volt színházi felkérésem, és meg kellett élnem valamiből. Mivel beszélek angolul, németül és spanyolul, elmentem egy multinacionális cég call centerébe dolgozni telefonos ügyfélszolgálatra. A Call Girl arról szól, hogy miként dolgozom fel ezt a szakmai krízishelyzetet, és hogy milyen egy „rendes” munkahely egy olyan ember szemszögéből, aki hozzá van szokva a személyességhez és a spontaneitáshoz a szakmájában.
| ||
rap: Mikor látható még az előadás?
MP: A Mozsár Műhelyben április 4-én és 27-én játsszuk még, meg lesz májusban is. Ezenkívül vannak nyári fesztiválmeghívások is, de azok még egyeztetés alatt állnak. Boronkay Somával írtuk a darabot és Spáh Dávid rendezte az előadást. Mind a hárman ambiciózus emberek vagyunk nagy álmokkal, aztán majd szép lassan kiderül, hogy miket tudunk megvalósítani az egyelőre csak fejben létező tervekből. Ajánlom mindenkinek, aki valaha multizott, és szeretne nevetni azon, ahogy a munkahelyi élethelyzetek visszakacsintanak rá a színpadon.
rap: Nehéz dolog a monodráma?
MP: Igen. Minden alkotótárs munkája rajtam keresztül jut el a nézőhöz, ez nagy felelősség, ám színészként ebben rejlik az élvezet. Egyébként máshogy fogja meg a nézőket egy nő és egy férfi. A férfiaknál a humor, a helyzetkomikum, a több szerep eljátszása sziporkázóvá teszi a színészt, viszont a nőknél a szexus kihagyhatatlan, nézőként érezni akarod, hogy elcsábítanak, és magukkal ragadnak a színpadról. Másrészről minden a játszó személyén múlik. Lázár Kati Kripli Mari című monodrámája nagyon tetszett. Különleges és besorolhatatlan volt az előadás, mert Lázár Kati is az.
rap: Mikor láthat még a közönség másban is?
MP: Az Átriumban továbbra is játsszuk a Vaknyugatot, és márciusban érkezik a Viasat3-ra az Ízig-vérig című sorozat.
rap: Mik a kedvenc szerepeid?
MP: Nagy találkozás volt a Jég Mundruczó Kornéllal. Mindig szeretettel gondolok a közös munkáimra Gothár Péterrel, aki olyan szerepeket bízott rám, amik első blikkre nem illenek a karakteremhez.
A színművészetis osztályom az első nagy együttműködés, tanáraim Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor voltak, ők azóta is fontosak nekem. De a Dollár Papa Gyermekei társulat Csehov című előadásának szabadsága is közel áll hozzám.
rap: Az a típus vagy, aki azóta színésznő akart lenni, hogy az eszét tudja?
MP: Azt hiszem, igen. De nem is tudatosan, hanem csak mindig jött valami lehetőség, aminek én nagyon örültem, és akkor színészkedtem, és jó volt. Spáh Dávid kérdezte egyszer, hogy erről a kérdésről miért nem beszélünk az előadásban. Mondtam, hogy azért, mert ez annyira kézenfekvő, hogy nincs mit mondani róla, ez csak úgy van.
