Interjú

„Ők nem láthatatlanok”

Thea Ehre színésznő

Film

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Magyar Narancs: Hogyan ismerte meg Tom Tykwert?

Thea Ehre: Mindig is a rajongója voltam. A 2023-as Berlinalén találkoztunk, rengeteg partira és fogadásra került sor, az egyik ilyenen kezdtem el beszélgetni vele – de a nagy nyüzsgés közepette először le sem esett, hogy ő az. Megkérdezte, melyik ügynökség kép­visel, aztán azt, akarok-e részt venni a következő filmjében. Egy aprócska szerepről volt szó, de azonnal igent mondtam.

MN: A fény egy hétköznapi német család életét bemutatva beszél napjaink problémáiról. Szép hosszú film, amely rengeteg témát felvet a bevándorlástól kezdve a hűtlenségig. Melyik vonulata érintette meg a leginkább?

TE: Nekem a részvétről, az empátiáról szól, hogy tudnunk kell együttérezni másokkal, és elfogadni mások együttérzését is.

A film egyfajta figyelmeztetés is, hogy ideje lenne újra meghallani a másikat, és nem adottnak venni saját kiváltságainkat. Rengetegen szenvednek a világban, és ez már régóta így van. Ők nem láthatatlanok, és nagyon is arra várnak, hogy végre észrevegyék őket.

MN: A film elején hangzik el, hogy bizonyos lelkeknek szükségük van útmutatásra, példaképre, hogy megtalálják a saját útjukat. Transz színésznőként ön előtt álltak ilyen példák?

TE: Felnőve nem igazán találtam ilyet a filmekben, mert egyszerűen nem voltak transz színészek és színésznők. De szerencsére a magánéletben megleltem a saját példaképeimet: a családomat. Nagyszerű szüleim vannak, akik mindig kiálltak mellettem, és transzként is támogattak. A moziban is volt persze, akire felnéztem, ilyen például Tilda Swinton. Mindig rajongtam a művészfilmekért, mert azok gyakran mutattak be kívülállókat – én pedig sokáig annak éreztem magam.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?