Ókovács Szilveszter egy páholyból jelentette be a közönségnek kedd este, hogy a zenekar sztrájkol

  • narancs.hu
  • 2024. március 20.

Színház

48 percen keresztül zenekar nélkül ment a Don Giovanni előadás. A főigazgató minden nézőt meghívott egy pezsgőre a szünetben, a büfében.

A kedd esti Don Giovanni előadás bár nem maradt el az Operaházban, de a munkavállalók sztrájkja miatt mondhatni rendhagyóra sikeredett. A Népszava tudósításából kiderül, hogy

a sztrájkról maga Ókovács Szilveszter tájékoztatta a nézőket az egyik emeleti páholyból.

A Magyar Állami Operaház főigazgatójának a bejelentését állítólag taps fogadta. Ugyanakkor

a sztrájk komoly hatással volt a nézői élményre: az este 6 órakor kezdődő előadásra csak 7-kor ült be a zenekar játszani. Az énekeseket addig ketten kísérték zongorán.

Vagyis voltaképp nem azt az előadást látták, hallották a nézők, mint amire jegyet vettek.

Ókovács a rendhagyó körülményekre tekintettel meghívta a nézőket egy pezsgőre a szünetben, az elhíresült büfében. A Facebookon azt írta, hogy az előadás rendben ment, igaz, egy ideig zenekar nélkül, de "érdeklődő és megértő" telt ház előtt.

Népszava felidézi azt a levelet, amelyben Ókovács az intézmény munkatársainak azt írta, mérlegeljenek józanul a munkabeszüntetés kérdésében. Facebook-bejegyzésében bírálta a szakszervezeti elnököt.

Mint arról lapunk is beszámolt, a sztrájkolók azonnali bérfejlesztést és kollektív szerződések megkötését követelik. Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete a Népszavának elmondta, "nem csak az inflációkövető bérről van szó, a kollektív szerződésre azért van szükség, hogy az intézmény ne zsigerelhesse ki a dolgozóit". A szakszervezeti vezető szerint az operaházi dolgozók fizetése nem arányos a munka mennyiségével, és a nyári üzemszünetet biztosító kollektív szerződések eltörlésével az intézmény vezetése gyakorlatilag állandó készenlétet vár el dolgozóitól.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.