Színház

Orosz ember nem gyűjt pénzt

Dosztojevszkij: A játékos

  • Tompa Andrea
  • 2017. július 1.

Színház

Néha úgy tűnik, kevés kell egy jó előadáshoz. Elég a jó szöveg, a jó történet, egy jó színész és egy hatásos színpadi tér. Ez mégis rettentő sok, hiszen mindennek valahol közös nevezőre is kell jutnia, közös szándékot, gondolatot kell szolgálnia, egy irányba és egymásra kell mutatnia.

A színészosztályban végzett rendező, Fehér Balázs Benő fiatal, tehetséges csapatában ez a jó egymásra mutatás megvan. Dosztojevszkij gyakran játszott, legutóbb a tavalyi MITEM-en látott kisregényéből erős adaptációt írt Fekete Ádám (dramaturgként még a rendező-dramaturg Kelemen Kristóf is közreműködött). A történetnek van epikus és drámai része is, és ez a hullámzás erősen függ a színpadi lehetőségektől, s így az előadás hol közvetlenül szól a nézőhöz, hol klasszikusabb formában, színpadi szituációkból építkezik. Az építészként végzett Izsák Lili a vizuális világot teremti meg; ő ma az egyik legizgalmasabb tervező.

Mert amit látunk, a színpadi világ maga a dráma, A játékos lényege. Nem valami valóság imitációja, nem is szimbolikus tér, hanem egy fontos teátrális gondolat megtestesülése, egyszerűnek tűnő sűrítmény. A színpadot három oldalról remekül világítható arany függöny veszi körül, a mennyezettől a padlatig lóg alá a spagettifüggöny, amelyen keresztül könnyedén járnak ki-be a játszók. Könnyű, csillogó, vonzó és elsősorban talmi, olcsó, és főleg nem valóságos. Látszatélet, látszatvilág. Arany, arany, arany, pénz, pénz, pénz – a Dosztojevszkij-mű fixa ideája. Játszani, nyerni, kockáztatni még többet. Mint minden függőség, a rulettasztal maga a démon, amit folyton etetni kell. A tiszta térben pedig középen egy kör alakú dobogó, a játékasztal, amely a néző számára örökre láthatatlan marad, s amely a szédülésig, ájulásig, önkívületig tudja forgatni a játszókat. Ez az eleven, játszó tér az előadás egyik főnyereménye. A jelmezek tervezője szintén Izsák Lili; hogy itt mi lehetett a művészi szándék, az már rejtélyesebb. Van valami enyhén groteszk nagyvilágiságuk, esetlenségük, mint amik utánozzák az arisztokráciát, de valahogy ügyetlenek, merevek a jelmezek.

Hogy mi van e mögött a pokolian csillogó tér mögött? Kicsit majd az is láthatóvá válik az előadás utolsó harmadában. A sivár élet. Ki akarna sivár világban élni, amikor élhet a fényben? – kérdezi ez a fényes, bár mégis komor, szellemileg kietlen előadás, amely nem a reményt mutatja fel, hanem magát az embert az öncsalásaival, a gazdaság és a pénz iránti vágyával, a mértéktelenség elszabadulásával. Semmi nem annyira ismerős e mai világban, mint ez a rettentő mértéktelenség. Az előadásban sok poén hangzik el az oroszok rovására, és bár ezek Dosztojevszkij mondatai, magunkra is vonatkoztathatók.

Vilmányi Benett egyetemi hallgató adja a főszereplőt, az ucsityelt, ahogy viccesen mondják a tanítót. Az orosz szó megtartása egyszerre utal az eredetire meg a kifordított, jelenből nézett, vagyis érvényesen újraolvasott darabra. Vilmányi nem mutatja meg egyből, hogy mit tud színészként; eleinte csak könnyed közvetlenséggel van jelen. Saját szenvedélyének elszabadulása, színészetének szép fesztávja csak később válik láthatóvá. Ebben a fiatal színészben van valami személyes, nyers, hiszen nem karaktert kell ábrázolnia, talán nem is ez a rendezői javaslat, hanem saját tudást, tapasztalatot. Nem annyira technikailag érdekes, hanem inkább egy gazdag személyiség látható, akinek van honnan merítenie. Remek az a jelenet – rendezőileg, értelmezési szempontból is –, ami látni engedi, hogy mi van, amikor valaki beérkezett a vágyott gazdagságba. Mi jön akkor? A nagy büdös semmi. S hogy ami marad, a magány. Mert itt mindenki rettentő magányos, hiszen az egyetlen barát maga a rulettasztal.

Az előadás másik főnyereménye Csomós Mari, aki nyílt színi tapsot is kap. Ő a hirtelen betoppanó nagymama, akit elkap a játékszenvedély, és ő is bepörög. Csomós fantasztikus karizmával és humorral adja ezt a figurát. Talán csak akkor sajnálkozunk, amikor a nagymama döbbenetes veszteségét végül inkább narrálja egy másik figura, ahelyett, hogy megtörténne Csomóssal. Van még néhány nagyszerű színész, Sodró Eliza, Lovas Rozi, és néhány halványabban megalkotott férfialak: Schneider Zoltán nem találja a szerepét, de Molnár Áron sem elég erőteljes.

Akkor hullámzik inkább az előadás, amikor túl sok a történetmesélés és túl kevés a képi, színészi felmutatás. Fehér Balázs Benő legnagyobb erénye az összetett, inspiráló értelmezés, a gondolatiság; a történetvezetés szigora kevésbé. Talán nem volna szükséges minden élettörténetet elvarrni. Főhősünk, az ucsityel személyes le- és megcsúszása a nagy történet, illetve ennek a világnak a retinára égő pillanatfelvételei; a többi ember összetettsége nem vagy nem ebben az előadásban mutatható fel.

Radnóti Színház, május 17.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.