Színház

Orosz ember nem gyűjt pénzt

Dosztojevszkij: A játékos

  • Tompa Andrea
  • 2017. július 1.

Színház

Néha úgy tűnik, kevés kell egy jó előadáshoz. Elég a jó szöveg, a jó történet, egy jó színész és egy hatásos színpadi tér. Ez mégis rettentő sok, hiszen mindennek valahol közös nevezőre is kell jutnia, közös szándékot, gondolatot kell szolgálnia, egy irányba és egymásra kell mutatnia.

A színészosztályban végzett rendező, Fehér Balázs Benő fiatal, tehetséges csapatában ez a jó egymásra mutatás megvan. Dosztojevszkij gyakran játszott, legutóbb a tavalyi MITEM-en látott kisregényéből erős adaptációt írt Fekete Ádám (dramaturgként még a rendező-dramaturg Kelemen Kristóf is közreműködött). A történetnek van epikus és drámai része is, és ez a hullámzás erősen függ a színpadi lehetőségektől, s így az előadás hol közvetlenül szól a nézőhöz, hol klasszikusabb formában, színpadi szituációkból építkezik. Az építészként végzett Izsák Lili a vizuális világot teremti meg; ő ma az egyik legizgalmasabb tervező.

Mert amit látunk, a színpadi világ maga a dráma, A játékos lényege. Nem valami valóság imitációja, nem is szimbolikus tér, hanem egy fontos teátrális gondolat megtestesülése, egyszerűnek tűnő sűrítmény. A színpadot három oldalról remekül világítható arany függöny veszi körül, a mennyezettől a padlatig lóg alá a spagettifüggöny, amelyen keresztül könnyedén járnak ki-be a játszók. Könnyű, csillogó, vonzó és elsősorban talmi, olcsó, és főleg nem valóságos. Látszatélet, látszatvilág. Arany, arany, arany, pénz, pénz, pénz – a Dosztojevszkij-mű fixa ideája. Játszani, nyerni, kockáztatni még többet. Mint minden függőség, a rulettasztal maga a démon, amit folyton etetni kell. A tiszta térben pedig középen egy kör alakú dobogó, a játékasztal, amely a néző számára örökre láthatatlan marad, s amely a szédülésig, ájulásig, önkívületig tudja forgatni a játszókat. Ez az eleven, játszó tér az előadás egyik főnyereménye. A jelmezek tervezője szintén Izsák Lili; hogy itt mi lehetett a művészi szándék, az már rejtélyesebb. Van valami enyhén groteszk nagyvilágiságuk, esetlenségük, mint amik utánozzák az arisztokráciát, de valahogy ügyetlenek, merevek a jelmezek.

Hogy mi van e mögött a pokolian csillogó tér mögött? Kicsit majd az is láthatóvá válik az előadás utolsó harmadában. A sivár élet. Ki akarna sivár világban élni, amikor élhet a fényben? – kérdezi ez a fényes, bár mégis komor, szellemileg kietlen előadás, amely nem a reményt mutatja fel, hanem magát az embert az öncsalásaival, a gazdaság és a pénz iránti vágyával, a mértéktelenség elszabadulásával. Semmi nem annyira ismerős e mai világban, mint ez a rettentő mértéktelenség. Az előadásban sok poén hangzik el az oroszok rovására, és bár ezek Dosztojevszkij mondatai, magunkra is vonatkoztathatók.

Vilmányi Benett egyetemi hallgató adja a főszereplőt, az ucsityelt, ahogy viccesen mondják a tanítót. Az orosz szó megtartása egyszerre utal az eredetire meg a kifordított, jelenből nézett, vagyis érvényesen újraolvasott darabra. Vilmányi nem mutatja meg egyből, hogy mit tud színészként; eleinte csak könnyed közvetlenséggel van jelen. Saját szenvedélyének elszabadulása, színészetének szép fesztávja csak később válik láthatóvá. Ebben a fiatal színészben van valami személyes, nyers, hiszen nem karaktert kell ábrázolnia, talán nem is ez a rendezői javaslat, hanem saját tudást, tapasztalatot. Nem annyira technikailag érdekes, hanem inkább egy gazdag személyiség látható, akinek van honnan merítenie. Remek az a jelenet – rendezőileg, értelmezési szempontból is –, ami látni engedi, hogy mi van, amikor valaki beérkezett a vágyott gazdagságba. Mi jön akkor? A nagy büdös semmi. S hogy ami marad, a magány. Mert itt mindenki rettentő magányos, hiszen az egyetlen barát maga a rulettasztal.

Az előadás másik főnyereménye Csomós Mari, aki nyílt színi tapsot is kap. Ő a hirtelen betoppanó nagymama, akit elkap a játékszenvedély, és ő is bepörög. Csomós fantasztikus karizmával és humorral adja ezt a figurát. Talán csak akkor sajnálkozunk, amikor a nagymama döbbenetes veszteségét végül inkább narrálja egy másik figura, ahelyett, hogy megtörténne Csomóssal. Van még néhány nagyszerű színész, Sodró Eliza, Lovas Rozi, és néhány halványabban megalkotott férfialak: Schneider Zoltán nem találja a szerepét, de Molnár Áron sem elég erőteljes.

Akkor hullámzik inkább az előadás, amikor túl sok a történetmesélés és túl kevés a képi, színészi felmutatás. Fehér Balázs Benő legnagyobb erénye az összetett, inspiráló értelmezés, a gondolatiság; a történetvezetés szigora kevésbé. Talán nem volna szükséges minden élettörténetet elvarrni. Főhősünk, az ucsityel személyes le- és megcsúszása a nagy történet, illetve ennek a világnak a retinára égő pillanatfelvételei; a többi ember összetettsége nem vagy nem ebben az előadásban mutatható fel.

Radnóti Színház, május 17.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.