Szétdobált anyagminták az asztalon, divattervek a falon. Egy sikeres divattervező, Petra von Kant munkatereiben vagyunk. Az egész előadás vizualitása remek, egyedülálló, a jelmezek kiemelkedőek eleganciájukkal, nőiességükkel, iróniájukkal (Pallós Nelli és Glaser Mária munkája a tér és a jelmez). Előbb még egyfajta külső, nyilvános térben vagyunk, aztán szó szerint és képletesen is Petra belső tereibe vonulunk be, hogy éppen ezeket a belső folyamatokat nézzük meg közelebbről.
Székely Kriszta (még egyetemi hallgatóként) jegyzi ezt a szép, néha a kelleténél rövidebb előadást – mert akár picit több anyagot is elviselt volna –, éles, tömör történetmeséléssel. Egy élet villanásait, stációit mutatja fel. Az érdekli, ahogy
a magányból, ürességből kilép ez a középkora felé haladó, még erős nő, hogy egy fiatal, kicsit érdek-, kicsit élvhajhász másik nővel összeütközzön. Hogy aztán szétválásukkal sokkal jobban magára maradjon, az ürességgel, a kapcsolatok érdektelenségével, családjával, csupa nővel – groteszkek, de valódiak mind –, akik iránt a dühön kívül nem érez semmit.
A fiatal rendező új fényben mutatja a Katona színészeit, szinte filmes közeliekkel. Pelsőczy Réka, akit még sosem láttam ilyen jelentős szerepben, nagy gazdagságot tud mutatni magából, kemény és kiszolgáltatott egyszerre, szép és taszító, lágy és durva. Az idők során, ahogy remélhetőleg ezt az előadást sokat játsszák, teljesen kitölti majd ezt a szerepet, beleengedi magát, mert van mit, miből. Új arcot mutat Pálmai Anna, játékos és könnyű, szépségével bűvölő és valódi. Bár két nő kapcsolatáról szól az előadás, női mivoltuk messze eltörpül emberi harcuk, nyomoruk mögött.
Katona Sufni, október 30.
