A boldogság, a guminő/férfi és mi. Röviden ennyi az új táncmű summája. Hosszabban sokkal bonyolultabb. Egyed Bea és Újvári Milán független táncművészek formációja folytatja a tavaly megkezdett utat, és a kapcsolati tabukról, hétköznapi mágiáról beszél sajátos nyelven, ahogy ez a két nagyon különböző alkatú, egytestű pár képes. Utcai performanszaik után tavaly A szerelem természete című, rockzenén alapuló, a giccs határát viccesen feszegető, népszerű előadásuk után most Freud azonos című tanulmánykötetével kezükben indultak el a modern ember hétköznapi neurózisainak és szexuális szokásainak nyomában. Gyanús, hogy trilógiára készülnek. Szociálpszichológiai alapossággal, komoly tánctechnikai háttérrel és sok játékossággal mozogják el a törzsi társadalmak hiedelemvilágát, illetve inkább annak fájdalmas hiányát megidéző történetüket.
A két táncos egy-egy ernyedt gumibabát vonszol maga után a színre, aztán felfújja és játszik vele. Élő szereplőként viszonyulnak hozzájuk, megpróbálják lélekkel megtölteni, saját maguk kiegészítéseként, partnereként elfogadni ezeket a köztudatban tabuként kezelt tárgyakat. Mint ahogy ők is egymás társai az életben és a színpadon is, úgy próbálják szeretni és megszerettetni a saját kabaláikat. Gondolhatjuk, hogy ennek nem lesz jó vége. Hatalmas összecsapások, testek ütközése, műanyag a műanyaggal, hús a hússal, hús a műanyaggal. Dinamikus, szellemes jelenetek sora látható, amelyekben a történet illusztrálja a táncot, és fordítva. Az önbüntetés szabaddá tesz, de a megbocsátás is ott lebeg az izzadt testek felett, hiszen a vágyainkkal semmi baj, ha ilyen okosan tudunk róluk beszélni.
MU Színház, április 18.
